A Hargita a Székelyek Szent hegye nincs a hivatalos Mária-út térképén. Én 2016 -os Szakralis maratonomon útba ejtettem, mert utamat nem tudtam nélküle elképzelni. Számomra szakrális hely, el kell oda zarándokolnom. Csíkban tartottam 2017- ben egy előadás sorozatot a Budapesti sportzarándoklatomról, ott magyaráztam miért kellett a Madarasi Csúcsot megmásznom. Egy srác lépett hozzám az előadás után, akiről kiderült hogy őstőrténeti kutatásokat végez, azzal hogy mesél nekem Hargiteosz királyról, aki Európa egyik legelső szakrális királya volt. A Hargita valóban szakrális hely, nem a tudásom, hanem az intuícióm vitt oda. Most is arra hallgatva vállalom ezt a kalandot.

A lányokat Tamásra bízom, aki a megbeszéltek szerint reggel korán érkezik, Szilárddal pedig megcélozzuk Zetelakát. Az út szépen ki van jelölve, egy kisebb hegyen kell átmásznunk, de hamar meglátjuk a Hargita csúcsait és az előttünk elterülő Zetelakát. Belépünk egy zetelaki kisboltba néhány gyümölcsöt venni, az elárusító lánnyal csevegünk a Búcsúról ahova ő is indul hamarosan. Nem nagyon érti miért a Hargitán keresztül megyünk, de nem is firtatja, azt mondja időnk van elég.

Egy kék csík turistajelzés vezet felfele ami a tábla (és mások) szerint pont a Madarasi menedékházig vezet majd minket. Kétkedve fogadom az infot, mert 2013- ban elég sokat kóvályogtunk ezen a szakaszon és 2016 ban fentről indulva elvesztettem ezt a jelzést. Sebaj legfeljebb elővesszük a Google térképet és csak elboldogulunk ha elveszítjük a jelet. A falutól távolodva letérünk a Mária-útról, a kék csík meg egyre gyérebb kezd lenni. Aránylag jól követhető egész a fennsíkig. Itt több útat találunk, ami a jó irányba vezet a jelzés viszont elbújik előlünk. Be is megyünk egy erdőbe amiből csak hátrafele tudunk kijönni. Itt Szilárd előveszi a csoda-aplikációját. A mape.cz mindenhol kisegítette. Internetjel hiányában nem megyünk ezzel sem semmire. Szép az idő, tisztán látjuk magunk előtt a Hargita csúcsait, úti-célunkat is, csak az odavezető utat nem. Több utat kipróbálunk, vagyis megyünk rajta amíg a jó irányba visz. Mikor eltér, akkor viszont félünk az erdőbe bevágni. Egyrészt nehéz átvergődni a fenyőerdőn, másrészt Deság környékén járunk, ami köztudottan a medvék kedvenc otthona, népes populáció el itt. Olyan völgyekbe ereszkedünk be ahol sem járt út sem ösvény nincs, mintha évek óta senki nem járt volna arrafelé. Házakat tanyákat találunk elhagyott állapotban. A sűrű erdőben GPS jelünk sincs, csak a gondviselés vezet ( meg az iránytű a kezemben). Szilárdon idegesség jelei látszanak, arcáról olvasom a véleményét a vezetői képességeimről, de jó a hangulatunk, nyoma sincs pániknak. Kalandnak fogjuk fel. Az is a javából( a lányok nem tudom minek fogták volna fel –jó hogy nincsenek velünk). Az úton amin haladunk megjelenik egy keréknyom, aztán több is majd kis-ház és nagyobbak. Jó irányba haladunk a civilizáció fele. Ivó falu van előttünk mondogatom Szilárdnak és teljes biztonsággal választok az elénk kerülő útvillákban a helyes utat. Gondolatilag nem tudom megalapozni , mégis teljesen nyugodtan lépek a jó irányba.

Hamarosan Ivó főutcájára érünk, jólesik az aszfalt a lábainknak. Betérünk egy boltba, kikérdeznek honnan jövünk. Mondjuk hogy Zetelakáról a hegyen keresztül. Még jó hogy Desággot elkerülték, mert ott a medvék nyüzsögnek. Ott jöttünk át és egyet sem láttunk. Nahát!!! Nem egy ilyen beszélgetést folytattunk le, a medve téma itt nagyon közkedvelt. Mindenkinek van egy rémtörténete. Én mindig rákérdek, hogy ez veled személyesen történt vagy a komád sógorával. Közben az eső is elered, betérünk egy húslevesre egy puccos csárdába. Népes társaság vigad ott, a szakács sem kapkodja el a főzést. Mi sem sietünk az esőbe ki. Egyszerre jön a leves, a napsütés a és a népes társaság indulása. Kérdezősködni kezdenek, ahogy ez lenni szokott közös ismerősöket találunk, ha többet tart az eső tán rokonokat is. Ez már így szokás errefelé. Elhagyva Ivót a főúton maradunk. Elég volt a kalandozásból mára, baktassunk csak nyugodtan fel az üdülőtelepig. Lassan fogynak a kilométerek, Szilárd előrevágtat, nagyobb sebességre vállt. Magányra vágyik gondolom, hagyom, hogy távolodjon. Egész fenn az üdülő előtt vár be, lenyugodva, kifutotta magát innen együtt megyünk.

Kobra házát hamar megtaláljuk. Jó is mert, erősen vékony kezd lenni a szellőcske, tépegeti a hanorákot rólunk lefele. Benn jó a meleg Kobra a párjával üdvözöl minket, akiről kiderül hogy a feleségem kolléganője( szóval kicsi a világ). Kobra világjáró, természetben élő vállalkozó, szállásadó, sportoló, kiegyensúlyozott nyugodt ember. 2 éve jól elbeszélgettünk a világ soráról és arról, hogy hol a mi helyünk benne. Most mintha ugyanonnan folytatnánk. Nincs időben távolság. Itt a házban mindenki önellátó és lehetőleg gondol a többiekre is. Kis levesmaradékot elfogyasztunk közösen, majd estére készítünk vacsorát. Szilárddal ki akarunk még ma a madarasi csúcsra szaladni. El is indulunk de nyeregből a szél visszafordít. Megcsodáljuk a felhőtengerbe lemerülni készülő Napot, majd visszairamodunk a házba. Majd holnap reggel érintjük a csúcsot.

Közben megérkezett a másik vendége Kobrának. Épp Új-Zélandról érkezett és fél éve jődögél errefelé. Magyarországon lakott legutóbb, Bécsben dolgozott, de egy éve felmondott és elindult nagyvilágot látni. Rengeteg mesélni-valója van. Nekünk is. Pattog a tűz, fő a vacsora halk zene szól, szép az élet. Medvékről nem esik szó csak annyi, hogy Kobra megkér vegyük őket komolyan, igaz hogy a meséknek csak kis rész igaz, de ez az ő világuk és ő személyesen többször látott medvét a hargitai erdőkben. Neki elhiszem és természetesen komolyan veszem. Azért mégis szeretnék egyet élőben látni. Igazi hegyi este hegyi emberekkel. Számomra ez a zarándoklat a természetbe a Hegyen lakó Istenhez.  https://www.strava.com/activities/1578228803

Mátyás Király Zarándoklat – Fel a Hargitára

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.