Május 16 szerda. Borongós reggelre ébredünk, felhők száguldoznak az égen, elég magasan vagyunk, közel a felhőhatárhoz. A firtos lovát lessük, az mondja meg az időjárást a környéken. Reggeli és indulunk is. Alpár most is elszállít néhány csomagot amit a csapat összegyűjt, hogy könnyebben mozogjunk( az úton úgy sem lesz rá szükség). Firtosváralja fele indulunk, vidáman haladunk a borongós időben. Szaporább tempóra ösztökélem a csapatot, nem szeretnem lekésni a farkaslaki találkozót. Furcsa a médiával való viszonyom, tv-t szinte soha nem nézek, de ha meghívnak akkor szívesen beszélek izgalommal készülök, hogy átadhassak valamit abból amit teszek és képviselek. Hamarosan a pálfalvi templom előtt üldögélünk pihenő gyanánt. Innen már kellemesen ereszkedünk befele. Farkaslaka előttünk kitárulkozik a napocska is kikukkant a felhők közül. Pontosan érkezünk a megbeszélt időpontra, habár én türelmetlenül előresietek, hogy a stábot üdvözöljem. Kudelász Nobel riporterrel beszélgetünk a csapatra várva. Maga is zarándokként érkezett, de közben munkáját is végzi. Holnap indul majd lóval Somlyó fele. Az interjú rövid, alig néhány mondat fér bele, de lelkesedésünket sikerül átadni( remélem vágyat ébreszt azokban akik néznek). Búcsúzkodunk a tv-s stábtól, ebédelgetünk a tarisznyából a Tamási Áron műemléke előtt. Egy bringás jön hozzánk, aki egyedül tekert idáig Magyarország nyugati részéről. Sok a mondanivalója, de nem vagyunk jó hallgatók, igyekszünk szabadulni tőle. Egy fiatal srác lep hozzánk, kérdezősködik, hogy kik-mik vagyunk- mit keresünk errefelé. Röviden tájékoztatjuk, erre nagyon érdeklődővé válik, mesél magáról. Kamionsofőr és életének nagy részét úton tölti épp most érkezett haza. Nagyon szeretne ő is gyalog utazni, ami egészen más mint a kamionozás. Tarts velünk- mondjuk neki és meg is teszi. Lelkesen indul velünk a Gordon tetői Krisztus szobor fele. Nagyon élvezi a társaságunkat, mi is jól elvagyunk vele. Érdekes ahogy bevonzottuk, fogva tartottuk az érdeklődését. Hiszem, hogy megértett valamit a zarándoklat lényegéből. Mindig fontosnak tartottam hogy modellt nyújtsak az emberek számára, az életstílusom által.  A kilátóig azért nem jut el, hamarabb visszafordul. Minket is megizzaszt az utolsó lejtő. Majdnem 1000 m magas a tető. Természetesen felkapaszkodok a szobor tetejére, jó a rálátás a vidékre onnan. Körbeállva mondunk egy imát innen a szobor alól és azt kérem, hogy imánk Zoli és Alpár fele szálljon. Ők sporttársaim, akik abban a pillanatban Izlandon a gleccseren sí-túráznak. A gleccser átszelése és a legmagasabb hegycsúcs megmászása a céljuk. Hirtelen sugallat hatására fordítom rájuk a figyelmünket és küldjük imánkat feléjük. Utólag a szinkronicitásokat ellenőrizve, megállapítottam, hogy nagy szükségük volt erre az imára. Viharba, ködbe kerültek, letértek a helyes útról, elrepült a sátruk, a hóba ásva töltötték az éjszakákat. Kalandjuk utolsó részlete a lavina volt, amiben Zoli eltemetve maradt, Alpár ásta ki és az Izlandi mentők vittek biztonságos helyre őket. Utólag visszanézve nagyon különleges volt az a Gordon tetői akciónk. Akkor csak nekem tűnt hogy hatalmas erőt vittem az éterbe, de utólag láttam az egész csapaton, hogy megváltozott. Most már hiszem, hogy az az erő ott volt Zolival es Alpárral, hozzásegítve őket, hogy kalandjuk utolsó fejezete ne váljék életük utolsó fejezetévé. Tovább haladva a fennsíkon Oroszhegy fele ereszkedünk be. A falu határában gyereksereg fogad, igaz nem minket vártak csak játszottak, de tudták hogy zarándokok vagyunk és Csíksomlyóba megyünk. Korán érkezünk a plébániára, ahol kényelmes zarándokszállás vár ránk.  Katinak régi emlékeket idéz fel a papbácsi, abból az időből amikor még  kisbaba volt és Régenben lakott a szüleivel. Szigorú katolikus környezetben vacsorázunk, imádkozunk, hallgatjuk a szentbeszédet. Kissé eltávolodtunk ettől utunk alatt, inkább  a természetben éltünk, de jólesik hallani. Kellemes élmény, hogy minden helyen másképp éltük meg a zarándok mivoltunkat. Ez a hely tűnik eddigi legszigorúbbnak. Tamással egyeztetek holnap reggelre hívom. A tervem az, hogy Szilárddal ketten gyalogoljunk fel a Hargitára a többieket vigye fel Tamás autóval. Közben Kuszi bácsi közli a döntését, hogy ő Csíkba megy egyenesen. Az utóbbi órákban a szeme bedagadt, könnyezik. Tudni kell, hogy nemrég műtéten esett át és nagyon kell ügyelnie a szemére. Beszélt is a vejével, aki épp a környéken jár és elviszi Csíkba. Csodálkozva veszek róla tudomást, de elfogadom a döntését. A szeme fényével nem játszhat az ember. Találkozunk Somlyón  igazán csak 1 napot hagy ki. Csökken a csapat, de minden rendben van. Ezzel térünk nyugovóra. https://www.strava.com/activities/1575841906

Hetedik nap zarándokként

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.