Hétfő szeptember 5. Megváltozott az idő, be van borulva az éjjel esett is egy keveset. Közös reggelire várnak a parókián, az atyával és három sráccal aki ott dolgozik, nem tudom mivel foglalkoznak épp csak a nevüket mondták el. Mindnyájan sietünk a dolgunkra, áldást kapunk és indulunk is. Rövidujuban indulok de 5 perc után felveszem a hosszúujut is. Hüvös van ami szokatlan, a hargitai reggel óta nem éreztem hideget, nedves a levegő is egyelőre csak permetként érkezik az égi nedű. Előttem a tokaji hegy a Tiszán túl mindenhol szőlőültetvények láthatóak. Valóban Tokaj a szőlő hazája.

Tarcal fele megyek, megkerülve a tokaji hegyet, nem is keresek utat rajta keresztül a szőlős kertek között, valószínűleg nem járhatóak. Bringautat is találok de más irányba visz mint amerre én akarnák, elhagyom a műút kedvéjért ami Miskolc fele visz. Tarcalon már esik rendesen, felveszem a széldzsekit a szélnadrágot az esőköpenyt, és tekerek kitartóan. Az aszfalton a legtöbb vizet nem is fentről (az legalább tiszta) hanem lentről kapom, a kerekektől, az autók- és a bringa kerekeitől. Hamarosan teljesen átázok ebben a kombinált zuhanyban. Folytatom az utam Szerencs fele, a 37- es főúton nagy a forgalom, de haladok gond nélkül. Szerencs belvárosában megállok nézelődni és falni valamit. Gergővel Tarcalon találkoztam, Gesztely lesz a következő találkozópont.

Szerencsen minden a csokoládéról szól, nem kívánom ilyen vizesen sokat állni különben sem ajánlatos, mert a kihűlés bekövetkezik a vizes ruhák miatt. Van ugyan száraz az autóban, de teljesen fölösleges lenne mindent átáztatni. Szerencs külvárosa-Bekecs fele veszem az irányt, erre gyérebb a forgalom, látom a Mária-út jeleket táblákat is. Vissza kell térjek a főútra néhány kilométernyire, majd újra egy mellékútra térek ami Gesztelyre kell vigyen. Semmilyen útjelző nincs rajta, gödör viszont bőven, a lejtősebb részeken szembe folyik velem a víz az úton, egészen otthon érzem magam. Egész eredeti módját tapasztalom az útmenedzsmentnek Magyarországon. Kiteszik a behajtani tilos táblát a kivéve engedéllyel kiegészítő táblával, aztán jár mindenki ahogy tud, meg amerre akar. Néhány terepjáróval találkoztam csak ezen az úton, egészen kellemesen bringáztam a mezei úton esőben. Gesztelyre érek, megállok a faluközpont parkjában, egy fa alatt amennyire lehet védve az esőtől. Gergővel falunk valamit közben kétes kinézetű alakok kérdik hogy adják már a segélyt. Az elsőre értetlenül nézek, aztán megértem hogy ez az együttérzés megnyilvánulása, hasonlítok hozzájuk, ilyen ázott képpel.

Ongán keresztül Felsőzsolca a következő megálló helye, ez már Miskolc elővárosa lett, egyik oldalon, a másikon Diósgyőr. Sokat nincs kedvem nézelődni Felhívom a mai házigazdánkat Jóska barátomat, már vár egy meleg fürdővel és pohár borral. Hát Miskolc azért nagyváros, ahányszor erre jártam mindig gondom volt a tájékozódással. Felsőzsolcáról bringaúton jövök befele de végül a 3 as főúton kötök ki, csak itt tudok haladni, ezek vannak közlekedésre kitalálva, a bringautak csak sétára, a semmiből vezetnek a semmibe, sok érdekes helyen át. A belvárosba szerencsésen beérek itt viszont elbizonytalanodom, az Avason levő tornyot tartom szem előtt annak az aljában van a barátom háza. Csak a házak között eltűnik a torony az utcák erre arra kacskaringóznak, többször elhaladok ugyanazon épület előtt szerencsére észreveszem és irányt váltok. Legmegfelelőbb idő a városnézésre az eső már nem szakad, csak kitartóan szemerkél, az emberek az esernyők alól pislognak rám, nem sokat foglalkoznak az ázott bringással. Végre meglátom az avasaljai református templomot, annak a kertje szomszédos azzal a házzal ahol már várnak. Persze nem a lépcsőkön megyek ahol legrövidebb lenne, hanem az utcán körbe, igaz Gergőt is el kell igazítanom, aki a közelben várakozik. Még egy kirándulás a pincesoron, itt már minimálisat tévedtem, és el is találom a házat. Visszamegyek Gergő után előtte futok amíg beáll az udvarba. Végre megérkeztem örülök, a találkozásnak és első utam a fürdő, jó forró víz, majd száraz ruha.

66,7 km-t tettem meg az esőben, csak bringán ülve https://www.strava.com/activities/702586273. Jó kis teljesítmény mára, elég is ennyi, jöhet az ebéd a borozás, beszélgetés. Sötétedés előtt azért még járunk egyet, ha már az eső is elállt, fel az Avasra, onnan szépen be lehet látni a vidéket. Éjjel újra elered az eső, csendesen folytatja reggelig, egy teljes nap esőben első az eddigi 11 közül.

Tizenegyedik nap-esőben

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..