Vasárnap délelött van május 10, 10 óra 30 perc. Ülök a Szent Mihály templom előtt a teret behatároló kerítésnek dőlve. Várom a csapatot, 11-től mise az induló zarándokok tiszteletére. Indulunk ünnepélyes keretben Csíksomlyó fele. Pörögnek a képek a közelmúltból. A tavalyi zarándoklat végén már kérdezték tőlem: milyen lesz a következő? Nem igazán tudtam világos választ adni. Sok változatot átgondoltam útvonalakat terveztem, beszélgettem, de nem láttam egy világos jövőképet. Március elején jött egy hívás ismeretlen számról. Infókat kért a beszélő társam a Pünkösdi zarándoklatról. Természetesen, szívesen állok rendelkezésére, válaszolok minden fel és fel nem tett kérdésre. A Szent Mihály Plébánián találkoztam először Istvánnal. Előadta a Generációk találkozása nevű projekt lényegét és az eddigi lezajlott szakaszait. A harmadik része lenne ezen út Csíksomlyóra, a Kárpátmedence magyarjainak legnagyobb vallásos találkozójára, a Pünkösdi Búcsúra. Ott értettem meg, hogy miért nem alakult nekem eddig az idei zarándoklat útvonala és csapata. Nekem itt a helyem ebben a csapatban. Fel is ajánlottam, hogy információk helyett elvezetem a csapatot a Mária Úton a Somlyó nyeregbe. István örvendett az ajánlatnak és abba maradtunk hogy megbeszéli a szervezőkkel. Elindult a közös tervezés, szervezés, online találkozók, aminek a végső eredménye, hogy most itt állok Márton Áron püspök szobra előtt, és várom azokat az embereket akikkel az elkövetkező két hetet együtt fogom tölteni.
Telik az idő közeledik a 11 óra, próbálom Istvánt hívni, nézek körbe -körbe. Végre megjelenik a kis csapat. Habár csak képernyőn találkoztunk sorra felismerem őket. Ábel a mindent intéző elöljáró, Zoli a bölcs törzsfőnök, Ági San Diego -ból aki szándéka szerint végig akar jönni az úton. Régi ismerősként üdvözöljük egymást, habár sose találkoztunk még. Közben megjelenik István, terel minket befelé a templomba ahol fenntartott sorba ültet. Ő kántora a Szent Mihálynak, otthonosan mozog ebben a térben. Kezdődik a szentmise sokat beszélnek rólunk. Számomra szokatlan, reformátusként beilleszkedni a mise rendjébe, de jól érzem magam. Tudom hogy az elkövetkező 2 hétben ebben a környezetben fogok élni.
A misének vége induljatok békével. A sok áldás jókívánság, útravalójával feltarisznyázva végre útra kelhetünk. Az Egyetem utca és Farkas utca sarkán a Mária szobor körül gyülekezünk első megállóra. Hivatalosan itt a Kolozsvári Mária Út állomása innen indul és érkezik a zarándok. Körülállva a szobrot, egymás kezét megfogva mondunk egy imát. Ez az igazi indulásunk.
Vidáman csevegve a helyi érdekességeket mutogatva, haladunk a városon át. Csendesedik a világ körülöttünk, elkezdünk sorra magunkról beszélni, személyesre fogni a társalgást. Elmondom a napi rutint, rendet, majd feladom az első témát. Az induláskor azt tartom fontosnak, hogy tudatosítsuk mivel is indulunk. Kinek mi húzza legjobban a hátizsákját. A félelem az ismeretlentől, sok minden egyébtől. Elő is jön szépen mindenkiből. Jól alakul a csapatszellem, őszinte szavak hangzanak el. Valós félelmek jelennek meg, amelyek majd az út során be is igazolódnak. A mostani előrevetítésük azért fontos, hogy felkészüljünk a kezelésükre.
Indul is az első lecke: ragyogó napsütésben jöttünk eddig, de a felhők gyülekeztek a fejünk felett. El is indulnak hamarosan az első cseppek. Álljunk meg, vegyünk esöruhát. Hát az nincs a hátizsákban. A csapat a fejét vakarja. Én a nagy zsákomat, mint mindenki, leadtam a kisérőautóra, de valahogy úgy sikerült hogy minden esőcucc amit az útra készítettem a kis zsákomba maradt, abban ami a hátamon van. Kiveszem a széldzekimet, az megfelel erre az esőre, a többit meg szétosztom. Mindenkinek jut valami. Így már bátran lépünk ki a fa alól ahova a eleredő eső ellen menekültünk. Ez az első áldás, magyarázom a csapatnak. A templomban szóban kaptuk, itt a természettől tettlegesen is. Első félelmünktől megszabadultunk. Elhagyva az aszfaltos utcákat, kiérünk a volt Palocsai gyümölcsösbe. A sár megpróbál földhöz kötni, de nem hagyjuk, kikerüljük ahol lehet, haladunk a Felek tető irányába. Mire felérünk a Nap is ránk mosolyog,- megijesztettelek- de menjetek csak békében tovább-. Aki megáztat, meg is szárít, jelszóval érünk erdőn- mezőn át Györgyfalvára. A katolikus plébánián lesz első szálláshelyünk. Kellemes séta volt eddig, ismerkedés egymással és a természettel. Megjelenik a plébános, is plusz a csapat azon része aki autóval érkezik ide. Kapunk vacsorát, meglátogatjuk a felújuló templomot. Folytatódnak a baráti beszélgetések, jó a hangulat. Vége az első napnak. Uton vagyunk. Minden napról készült egy rövid fb poszt is.