Ezen gondolatok a modern élet ritmus -lendület összefüggéseiről próbálnak képet rajzolni. Ez a hét arról a zarándoklatról szól majd ami a nyilvánosság előtt folyik. A Mária út projektet képviseljük a Kolozsvári Magyar Napok kulturális kínálatában.
Az Élet ritmikus. Hullámvölgyek és hullámhegyek folyamatosan követik egymást. Mindig, minden mozog, áthalad a mélyponton és a csúcson is. A lendület az ami mindig továbbvisz. A lendületnek a ritmussal harmóniában kell lennie. A megfelelő ritmusban a lendület pont oda visz, ahova érkezni kell vagy ahonnan újra indulni vagy folytatni kell. Minden élőlénynek és élettelen dolognak megvan a maga ritmusa. Kiemelten fontos erre figyelni a mindennapi életünkben. Amíg a magam ritmusában tudok dolgozni- pihenni, alkotni-semmit tenni, addig minden rendben van.
Ha átveszek egy számomra idegen ritmust, az mindig veszélyt jelent. Ugyanakkor kihívást is, hogy kilépjek abból amiben vagyok, próbáljak, tegyek, alkossak valami újat. Mindig képesek vagyunk az alkalmazkodásra, lassúbb vagy gyorsabb mozgásra. Vigyázni kell az egyensúlyra. Vegyük példának a kerékpározást. Ha jó ritmusban nyomjuk a pedált, mondjuk 15-20 km /óra sebességgel haladunk, az egyensúly kitűnő, a kanyarokban kissé bedőlve suhanunk. Akár el is engedhetjük a kormányt a sima egyenes szakaszokon. De mikor jön a hegy és lelassulunk, minden megváltozik. Képzeljük el 1 km /óra sebességnél, nemhogy elengedi nem lehet a kormányt, de bele kell kapaszkodni és magunk alatt hintáztatni a bringát, hogy a meredek emelkedőn a pedálon tarthassuk a lábainkat. Szó sem lehet kellemes suhanásról. Ha ezt egyenes úton tesszük, azért hogy valami okból kis sebességgel haladjunk, elég kínos mutatvány végzünk. Erősen motiváltnak kell lenni, hogy egyáltalán a nyeregben maradjunk. Persze alkalmazkodni mindig kell, mindig van olyan társunk aki lassabban vagy gyorsabban akar haladni. Rá lehet hangolódni. Ha ő is ezt teszi, kialakul egy olyan ritmus amit mindketten élvezünk. Így lesz kiegyensúlyozott és gondtalan, élvezetes suhanás.
Ilyen az élet is, egyre több inger késztet a gyorsításra vagy lassításra, amelyek erősen igyekeznek a maguk ritmusába bevonni. Ébernek kell lenni, megtalálni azt a határt és azt a módozatot, amíg lehet és érdemes abban a ritmusban maradni. Egyre nehezebb ebben a pörgő világban ezt a faladatot végrehajtani. Könnyebb a természetben, ahol a fű növekedése és a felhők rohanása között sok más minden ritmus van. azok nem kötnek le annyira, hogy mindenképp eggyé kelljen váljunk velük. Ott igazán meg lehet találni a saját ritmust, ráhangolódni a társaink ritmusára. Meg lehet tanulni azt a technikát amivel a társainkkal közös ritmust kialakítva, mindnyájan jól érezzük magukat. Az alkalmazkodás akkor sikeres, ha egy idő után úgy érzem, hogy ez valóban az én ritmusom.
Ezen gondolatok a billentyűzet kopogtatása közben rögzülnek a tárhelyre, de valójában a természetben eltöltött sok minőségi idő indította meg érésüket.
Úgy hogy most nyomok egy nagy entert és kifutok a Magurára. Tegye ezt mindenki lehetősége szerint, a saját ritmusában a saját hegyére, a legkedvesebb társával. Mikor majd együtt megyünk, majd gyakoroljuk mindnyájan az elfogadás és alkalmazkodás technikáját.