A természetben haladva erdőkön, mezőkön számos kis- és néhány nagytestű állattal is találkozhatunk. Leggyakoribb az őz, amely elég közel engedi az embert, a vaddisznó, aminek főleg a nyomait láthatjuk az erdőben, de a vetésekben is. Róka, mókus, nyúl nem túl gyakran, de látható. A medve, aminek a híre nagyon elterjedt, főleg hegyvidéken, habár lehet a híre nyomában mindenhol megjelenik. Ezen állatok általában félnek az embertől, és mivel sokkal kifinomultabb a hallásuk, látásuk, szaglásuk, sokkal hamarabb észrevesznek minket, mint mi őket. Ha mégis elénk hozza őket az erdő, örüljünk a pillanatnak, maradjunk csendben, hogy néhány másodpercig láthassuk őket.
A pásztorkutyákkal való találkozás a legvalószínűbb, mondhatni biztos. Közel élnek az emberhez, nem félnek tőle. Tisztelik és szolgálják az embert, azt a feladatukat teljesítik, amit a gazdájuk bízott rájuk: védeni a területet. Ezért ajánlott kerülni az ő területeiket. Ha mégis be kell lépnünk oda, tegyük ezt nyugodtan, támadó szándék nélkül. Amint felénk jönnek, álljunk meg, és maradjunk csendben. Semmiképp ne eredjünk futásnak, semmi esélyünk elmenekülni, a leglustább pásztorkutya is gyorsabb egy élsportoló sprinternél. Az élénk mozgás izgatja őket, felébreszti bennük a versenyszellemet, vadászösztönt. A menekülőt gyengének tartják és megtámadják. Keressük meg a vezérhímet, és parancsoljunk rá nyugodt, de erélyes hangon, hogy menjen a dolgára (a juhokhoz, az esztenára). Ne hagyjuk, hogy bekerítsenek. Tartsuk a szemkontaktust a vezérhímmel, de ne ingereljük. Közben lassan távolodjunk a területüktől. Kulcsszó: a kutya világosan kell érezze, hogy ki a főnök. Tiszteli az embert, és engedelmeskedik neki. A gazdájával beszéljünk barátságosan, akkor a kutya is nyugton marad. A kutyákkal is beszéljünk folyamatosan lehetőleg nyugodt, de erős, erélyes hangon. A piacon kapható többféle riasztó elektromos kütyü. Használatuk nem egyértelműen hatásos. Egyesek maradandó károsodást okoznak az állatnak. Lehet, hogy növeli az önbizalmunkat a zsebünkben lapuló kütyü, de legjobb, ha az ott is marad. Egy sikeresen, kütyü nélkül megoldott kutya-konfliktus nagyobb mértékben fog az önbizalmunkra hatni.
Kígyómarás esetén fontos tudni, milyen kígyóról van szó. Kígyó sokféle van, a vipera-fajták a legveszélyesebbek, azoknak a mérge a véralvadást felgyorsítja. A seben felismerhető a méregfogak helye. A seb közelében a szív felé irányuló vénát kell elkötni, folyamatosan figyelve, hogy a végtag ne maradjon vér nélkül. Legalább félóránként lazítani kell a kötést. Fontos minél hamarabb szérumot beadni. A kígyó általában nem támad, viszont ha nem vesszük észre, és meglepjük, támadásnak tekinti, és védekezni fog. Akkor veszélyes lehet. A napsütötte köveken szoktak tartózkodni a viperák, akkor aktívak és veszélyesek. A néphiedelem szerint Szentgyörgy napja és Szentmihály napja között kell a mérges kígyóktól tartani. A globális éghajlatváltozás miatt ez a periódus jóval kiterjedt. Minél nagyobb ívben ajánlatos kerülni őket. Sok ártalmatlan csúszó-mászóval találkozunk a természetben, mindeniket meg lehet csodálni, vizsgálni, de kezünket tartsuk távol tőlük. Ez számukra is biztonságosabb. Fotót viszont bátran készíthetünk róluk.