Második fejezet Három nap Sziklavölgyben

Kedd délutánra beszéltem meg a találkozót Józsival a jánosfalvi közösségi házban. Az autómat itt hagyom és vele fogok a telepre kiutazni. Ez a ház panzióra hasonlít vagy inkább kulcsosházra. 10 szobája van, minimális berendezéssel, plusz  konyha- fürdő- mosoda és közösségi tér. Akár több napot is el  lehet itt tölteni, annak aki valami ok miatt nem jut el a telepre. Barátnőmmel Imolával jöttem, aki egyben asszisztensem is lesz a készülő riporthoz. Rögzíti a beszélgetéseket, fotókat, videókat készít az illusztrációkhoz. Mellesleg nagyon izgatja, milyen is lehet ez a világ belülről. Az eddigi információkból a remeték és unatkozó milliomosok valamilyen keverékének nézi őket, akik kivonultak a zajos világból és megteremtették maguknak azt, amit életvitelük számára fontosnak tartanak. Lássuk hogyan néz ki közelről ez a világ.

Józsi javaslatára gyalog vágunk neki a 7 km-nek ami a telepig van. Csomagunk minimális: váltás fehérneműt, sportruhát viszünk magunkkal, az kényelmesen elfér a hátizsákban. Át kell vágnunk a falun, hogy a Sziklavölgy felé vezető útra térjünk. A helyiek ránk-köszönnek, látszik hogy Józsi népszerű ember körükben. Hogyan lettél ilyen ismert itt?- kérdem. Mikrobiológiát tanultam az egyetemen –kezdi elbeszélését – ami nagyon érdekes volt mint tantárgy, csak hamar rájöttem, hogy a valóságban másképp működnek a jelenségek. Az ember és növényvilág viszonyát kutattam mindig, ez volt a passzióm ma ez szakmám most is ezt teszem. Az Artúrék kezdeményezése nagyon izgalmasnak látszott, az elejétől csatlakoztam. Tetszett az a koncepció, hogy az ember a maga szűk környezetében termelje meg mindazt amit elfogyaszt. Ez több szempontból előnyös, ne menjünk most bele a részletekbe. Legnagyobb értéke, hogy biztosítja az önállóságot. Fenn a telepen kezdtem megszervezni a növények termesztését. Az itteniek kíváncsian nézték mi lesz ebből. Mikor felfejlődött a sziklakerti közösségi élet, meg kellett oldani az élelemmel való ellátást. Akkor jöttem a faluba az ajánlattal, hogy termeljenek számunkra az itt honos növényeket, olyan módon ahogyan mi azt szeretnénk. Itt a növénytermesztésnek van kultúrája, viszont az ipari jellege nagyon elvitte a minőséget. A látvány és mennyiség váltak fontossá. Találtam néhány termelőt, aki bevállalta hogy úgymond bio termelést kezd. Kecsegtető perspektíva volt, hogy mindent átveszünk amit megtermel, ha nem használ vegyszereket. Persze első fázisban a bogarak megették a termés jó részét. Ez is hozzátartozott a fejlődéshez, találtuk rá megoldásokat. Mostanra már bio módszerrel tudnak annyit termelni mint a vegyszeres módszerrel. (a vegyszer költségek most már pluszt jelentenek, a klasszikus gazdálkodásban is egyre többen törekednek a csökkentésükre). Egy időben annyi növényt termeltek a faluban a számunkra megfelelő minőségben, hogy elfogyasztani nem tudtuk már. Szerencsére hatalmas igény van irántuk a piacon, az hogy mi fogyasztjuk őket garancia a minőségre. Nem jelentett gondot az értékesítésük.  A házak közt haladva feltűnik, hogy rengeteg úgymond haszontalan növényzet van: bokrok, cserjék, kisfák amelyek egyáltalán vagy kis mértékben teremnek fogyasztható gyümölcsöt. Mire szolgálnak ezek? Feltételezem nem véletlenül kerültek ide és szaporodtak el ilyen mértékben. A növényvédelem egy fontos feladat-kezd magyarázatába Józsi. A vegyipar megoldotta ezt egy bizonyos módon, de az nem természetbarát. A jó megoldás az, hogy a kártevő bogarakat a madarak egyék meg, mint számukra természetes táplálékot. Ehhez komoly tanulmányokat kellett folytassak az ornitológia terén. Megérte, mert amint látod azok a bokrok szinte mozognak a sok kis madártól, amelyek ágaik között fészkelnek. A vegyszerek mellőzése után a bogarak szaporodtak el, a madarak idetelepítése után a madarak szaporodtak el. Mára sikerült az egyensúlyt beállítani, mindenki jól-jár az élelemlánc működik. Valóban fecskék cikáznak a levegőben, amelyek a városban már rég nem élnek. Ezért volt fontos, hogy a vegyszerezést mindenki mellőzze, hogy a madárvilág kialakulhasson. Persze ezek a madarak hozzánk is ellátogatnak, hogy belakmározzanak az ott levő férgekből, bogarakból, aminek mi nagyon örvendünk. Így alakult a táj ilyenné, a sok bokorral. Kerítésnek is ezt használják, mert nem kell vele sokat foglalkozni, festegetni javítgatni. Önfenntartó. Ezt a fogalmat sokszor el kellett itt mondanom, de mára már mindenki fontosnak tartja, ha nem másért, azért mert hasznot hoz anélkül, hogy pénzt kellene rá költeni.

Kiérve a faluból a terep emelkedni kezd. Az erdő még messze, van a táj tagolt. Mesterséges teraszok látszanak. Ki készítette ezeket?-kérdem Józsitól. Egy része rég megvan kb. 200-300 éve. Az akkor idetelepülők magukkal hozták ezt a tudást és virágzó mezőgazdaságot hoztak létre. A városi trendek és az iparosodás kiölte ezt a tudást. Valahol a tudatalattiban azonban megmaradt, mert amikor elkezdtek komolyabban foglalkozni a természetes gazdálkodással, hamar beültették a még meglévő teraszokat. Kijavították a megrongáltakat, újakat hoztak létre. Láthatóak itt egész merész, modern tehnologiával kialakított teraszok is amelyek szinte egymásra épülnek. Ezeket Amerikából koppintottuk le. Ott láttam ilyen függőleges gazdálkodást. Sikerült egy fiatal mezőgazdasági vállalkozót meggyőznöm, hogy csináljunk közösen itt is. Kerti zöldségeket, érzékeny gyümölcsöket tudunk itt megtermelni. Mindenki csodájára jár, egyre több gazdálkodóban ég a vágy, hogy hasonló kertje legyen. Én mindenkinek segítek, de maguknak kell boldogulniuk. Amint látod hatékonyan gazdálkodnak, ez biztosítja számukra azt a jólétet ami feledteti a nagyváros vonzását.

Közben beérünk az erdőbe, az eddigi útról egy ösvényre térünk. Ha nem a várostól távol lennék, azt hinném, hogy parkban vagyok. A fák szépen gondozva, a bokrok közöttük élhetően kialakítva. Öröm járkálni közöttük. Minden tele bogyókkal, a földön gombák. Nyuszi surran a lábunk alól, a sűrűből őzikék figyelik mozgásunkat. A csodálatos mesebeli hangulatot morgás-zörgés szakítja meg. Nem messze, az ösvényen átballag egy hatalmas barna bunda. Rémülten állunk meg Imolával. Szólni sem merünk. Agyunkban a hallott medvemesék elevenednek meg. Józsi nevetve fordul felénk. Nyugi, ez Marci az öreg medvénk, nem árt senkinek. Persze ha a párja, Bori a bocsaival közel vannak, akkor jobb ha mihamarabb odébbállunk. Ő sem bántott még senkit, de nem szereti a kíváncsiskodókat. Bevallom ezt a medvecsaládot én csalogattam ebbe az erdőbe. Rendszeresen etettem őket, kialakítottam számukra egy termőföldet, ami kizárólag az ő használatukra van. Így nem zavarnak mást, nem okoznak károkat. Farkas és róka is van az erdőnkben, így teljes a fauna. Kis egység, de sikerült egyensúlyban tartani az állatvilágot. Ez szükséges a növényvilág megfelelő fejlődéséhez is. Ne gondold, hogy én szoktam kapálni és nyesegetni ezeket a bokrokat. A gyerekek is kijárnak ide, ők is ismerik az állatokat, tudják kivel mit lehet, hogyan kell viselkedni, azért hogy se ijedtség, se baj ne legyen. Az itt termő gyümölcsöket, gombákat nem visszük el, csak nyalánkságnak fogyasztjuk. Ez az itt élő állatok éléskamrája.

Az erdőből kiérve egy legelő fogad. Itt vannak a telep haszonállatai. Tehenek, juhok, kecskék, lovak, szamarak. Mind békésen legelgetnek, láthatóan nem zavarja őket a közelben kószáló medve, róka, farkas. Megszokták, kölcsönösen elviselik az egymás jelenlétét. Biztonságból van még egy háromsoros villanypásztor is telepítve, de nem volt semmilyen gond eddig. Egy tágas karám van a középen, aminek az elhelyezkedését hetente változtatják. Itt fejik az állatokat, itt vannak a pásztorok lakókunyhói. A pásztorok nem állandóak, havi turnusokban jönnek, hetes átfedéssel. Az iskolai programban is minden gyerek számára van egy havi pásztorkodás. Önkéntesen is lehet jelentkezni, annak aki épp el akar a világból vonulni. A kunyhókban van villanyáram és internet, de a kényelem minimális. Az itt töltött hónap a természet közelségéről és az állatok iránti gondoskodásról szól. Átvágva a legelőn, megérkezünk a telep kapujához. Ez igazi várkapu formára van alakítva. Tágas tér van, ahol lehet pihenni, kivárni amíg idejön az akivel dolgunk van. Az idegeneket akik először jönnek, itt fogadjuk, itt beszéljük meg a szabályokat amelyeket ittlétük alatt be kell tartaniuk. Itt ismerik meg a telep közös programját, ami meghatározza a nap dinamikáját. Mi is megkapjuk az eligazítást. Reggel 7-kor gyülekező a közös futásra, tornára. 8- kor reggeli a közös étkezőben. Ezután mindenki végzi a saját dolgát. Este 7- kor újabb közös testmozgás, ami lehet futás, bringa, torna, úszás vagy bármi hasonló. 8 kor közös vacsora. Utána beszélgetés, zenélés, egyéni programok. Ki meddig akarja, másnap kezdődik elölről. Itt a várkapuban kell döntenünk a szálláshelyünkről is. Habár nem beszéltük meg útközben, szinte egyszerre fordulunk Imolával Józsi felé. Ő számított már erre és bemutatja élettársát Emíliát. Ő néhány mondat után meghív minket, hogy lakjunk náluk az ittlétünk alatt. Hat óra elmúlt, mindenki igyekszik sportossá tenni magát a közös testmozgáshoz. Ezen a héten Alpár vezeti a sporttevékenységeket. Öt csoportra osztja a társaságot, bemutatja az öt műhelyt, amelyben mindenki elvégez néhány gyakorlatot. Nincs közös ritmus, mindenki a tehetsége szerint végzi a gyakorlatokat, olyan szinten, ahogy a pillanatnyi erőnléte és kedve bírja. Közben megismerkedünk a telep lakóival, mozgás közben mellénk szegődnek, kérdeznek, beszélgetünk. A mozgásprogram végén Józsi házához megyünk zuhanyozni és átöltözni, a cuccaink időközben idejutottak valahogy. A telepnek vannak napos szolgálattevői, ők gondoskodtak erről. A kapunál is van egy kis fürdő, ahol átöltöztünk a sportprogram előtt.

A vacsora előtt Artúr üdvözöl minket, egy gyerekcsapat énekel nekünk egy nótát. A vacsora svédasztalhoz hasonlít. A  gazdagon terített asztalról magunk vesszük a számunkra érdekes ételeket.  Közben folyik a beszélgetés. Mi a szándékunk az ittlétünk nyomán? Honnan szereztünk tudomást a projektről. Milyenek az eddigi benyomásaink. Záporoznak a kérdések felénk, alig győzünk válaszolni rájuk. Lassan kialakul egy terv is, hogyan is zajlódjon az életünk az elkövetkező három nap alatt. Szeretnénk betekinteni az iskolába, részt venni a foglalkozásokon beszélgetni a diákokkal. Ennek semmi akadálya, már találkoztunk is néhány gyerekkel, akik meghívtak az általuk vezetett aktivitásokra. A másik rész amit szeretnénk megérteni, az a telep menedzsmentje. Hogyan lehet egy ekkora vállalkozást hatékonyan és gazdaságosan működtetni. Hogyan áramlanak az anyagi és humán erőforrások. Ez lenne a második nap témája. Az egyéni sorsokkal is szeretnénk foglalkozni, de nem hisszük hogy időnk lesz rá. Mindenképp szeretnénk megragadni a közösségi szellemet. A holnapi nap az iskoláé lesz. Emma reggeltől maga mellé vesz minket és bevezet ezen szervezet működésébe. Szűknek tűnik az egy nap, de igyekeznünk kell megfogni a lényeget. Kellemes borozgatással zárul az est. Természetesen a bor is itt termett, habár szőlőt eddig nem láttam sehol. Az itt zajló különböző munkákba pénteken szeretnénk bekapcsolódni. Kissé zsibong a fejünk a mai nap élményeitől. Vendéglátóink rövid esti sétára invitálnak a tavak partján. Csendben ballagunk és hallgatjuk a békák és más hangos élőlény éjjeli koncertjét. Nagyon tetszik a környezet, már motoszkál bennünk a gondolat, hogy mi is ide költözzünk a közeljövőben. Ezzel térünk nyugovóra az eseménydús nap végén.

Emmával a találkát reggel hétre beszéltük meg. A suli program ugyan csak fél kilenctől kezdődik, de a reggeli testmozgáson mindenki részt vesz. A diákok és szülők egyaránt. Más mint az esti sportprogram, inkább ébresztő, ráhangolódás, felkészülés az elkövetkező napra. A reggeli napindítón majd a reggeli alatt Emma bevezet az iskola életébe, elmond néhány dolgot, hogy érthető legyen számunkra, ami a nap közben történni fog. A pedagógiánk lényege a gyerekek számára létrehozni azt a közeget amelyben fejlődni tudnak, ki tudják tehetségeiket bontakoztatni. Ugyanakkor megtanulják a társadalmi együttélés szabályait, azt hogy tetteiknek következményei vannak. Kikísérletezhetik a problémák megoldásainak különböző módozatait, megkeresve az erőforrásokat és létrehozva a partnerségeket. Az oktatók egyrészt követendő példák, másrészt árnyékban álló megfigyelők, akik csak akkor avatkoznak be, ha ezt szükségesnek találják. A foglalkozások struktúrája három fő téma köré csoportosul.

Egyik a művészet. Itt nem arra törekedünk, hogy énekest vagy szobrászt neveljünk a tehetséges nebulóból, hanem hogy minden gyermekben kialakítsuk azt a lelkületet, amivel a művészethez fordulni kell. Egy olyan világot alakítunk ezáltal a gyerek számára, ahol jól érzi magát, ki tud bontakozni, fejlődni, tanulni tud. Ez a művészetekben való létezés a legmegfelőbb közeg a személyiség fejlődésére.

A másik a természet. Ide tartozik a testmozgás amit mindennap tudatosan végzünk. Ide tartozik a növény és állatvilág. De ide tartozik minden tudomány is. A biológia és a kibernetika is a természet általános törvényei alapján működnek. Ezeket a törvényeket nem kijelentjük a gyerekek számára, hanem megengedjük számukra, hogy maguk fedezzék fel. Igazán nem tanítunk semmit, csak igazgatjuk, segítjük őket ezen az úton. Tanítani csak azt tanítjuk meg, hogyan fogalmazzanak meg kérdéseket, kihez és mily módon forduljanak a válaszokért. A tudás itt van körülöttük, de az ő feladatuk megszerezni azt amire épp akkor szükségük van. Annak a tudásnak van értéke amit maguk szereznek meg, azért hogy megoldjanak olyan feladatokat, amelyek maguk tűztek ki. Annak az értelmetlen tudáshalmozásnak ami manapság oktatás címszó alatt folyik, nem akartunk itt teret adni.

A harmadik terület a társadalmi élet. A gyerekeknek meg kell ismerniük egymást és saját magukat. Fel kell fedezni a kapcsolatokban rejlő erőt, a lehetőséget a feladatok kreatív együtt megoldására. Az elejétől fogva csapatban vannak, abban gondolkoznak. A csapat nem homogén, inkább arra törekszenek, hogy kiegészítsék egymást.  Természetesen ez a három terület nincs elhatárolva egymástól, sőt maximálisan összetartoznak, egymásba hatolnak, átfedik egymást. A napi aktivitás projekt alapú. Tíz csapatban dolgoznak a gyerekek, amelyeknek kisebb nagyobb életkorú tagjai vannak. Mindenik csapatnak van egy felnőtt felügyelője, aki átlátja a munkát, szükség esetén beavatkozik. Ha a feladat úgy kívánja több csapat egyesül, a közösbe teszi erejét, tudását, akaratát a projekt megvalósítása érdekében. A vezetőket maguk választják és a csapatban elfogadott szerepeket is közösen alakítják ki.

Ennyi elméleti bemutató gondolom elég is lesz ahhoz, hogy megértsétek mi is folyik a szemetek elött. Most látogassuk meg az egyik projektet. A neve a Gyerekzóna arculatának a kialakítása. Rég megfogalmazódott a gyerekek részéről, hogy szükség lenne egy gyerekek által használt, adminisztrált térre, amit ők maguk alakíthatnak ki és használhatnak igényeik szerint. Elkezdődött a funkciók kitalálása és érvekkel való alátámasztása. Következett a szükséges terek kigondolása. Most épp a formák kialakításán dolgoznak. Különböző anyagokból készítik el a modelleket, kialakítva a forma és színvilágot. Ehhez szükségük van tudományos ismeretekre is a geológiától a fizikán át a kémiáig. Minden rajzzal, festéssel és mozgással van megerősítve. A módszer az, hogy mindenki jön egy ötlettel, azt bemutatja a többiek előtt. Közösen megbeszélik, alakítják, addig amíg a csapat minden tagja elfogadja azt. Akkor kezdik formába öltöztetni. Itt is megbeszélik a részleteket. Mindent dokumentálni kell, érvekkel kell alátámasztani a választás helyességét. Egy-egy részleten akár több hetet is elidőznek, ha nem sikerül megegyezni, félreteszik és mással foglalkoznak, majd újra előveszik. Nincsenek szigorú időhatárok, de az időhúzást senki nem akarja. Minden napnak a fő témája az épp aktuális projekt. Most ez lévén nagyobb méretű, mindenki ezen dolgozik. Van olyan is hogy több, egymáshoz látszólag nem kapcsolódó projekt fut. A valóságban minden mindennel összefügg, és a felnőtt feladata úgy befolyásolni a munka menetét, hogy olyan területekre elvigye az érdeklődést, amit eddig még nem érintettek. Ezzel a módszerrel valójában átmegyünk azon az anyagon amit iskolai tantervnek neveznek, csak más bontásban, más módszerekkel és teljesen más hozzáállással.  Minden évben meghirdetünk egy fix projektet, ami a tantervhez való kapcsolódásról szól. A neve Képességi vizsga és Érettségi. Ezek a minisztérium feltételei szerint zajlanak, az általuk delegált bizottság előtt. Megkapjuk a vizsgaanyagot, kitűzzük a vizsga időpontját. Erre az jelentkezik aki akar. Mindenki fontosnak tartja letenni, de az időpontról maga dönt. Lehet 8 évesen képességi vizsgát tenni, -habár az nyolcadikos korban szokás- vagy 15 éves korban. Az érettségi szintén valamikor 14-20 éves kor között fog megtörténni. Most két éve volt az első ilyen szesszió. Nagy izgalom előzte meg. Nagyon szigorú vizsgabiztosokat delegáltak. Itt laktak egy kerek hétig, amíg a vizsgákat lebonyolították. Tetszett nekik a mi életünk, másképp néztek iskolánkra távozásukkor mint érkezésükkor. Ezt természetesnek is találtuk. A jelentkező gyerekek közül mindenki sikeresen vette a vizsgát. Azóta versengés folyik a vizsgáztatók részéről, hogy ki jöjjön. Jövőre már a tanügyminiszter is bejelentkezett vizsgabiztosnak. Azzal, hogy a gyerekek teljes értékű diplomát kapnak a vizsgaeredmények alapján, oktatási rendszerünk teljes legitimitást nyert.

A tevékenységek között fontos és mindennapi a kerttel való foglakozás és a házépítés. Mivel ez az aktivitás itt mindennapos, becsatlakoznak az épp folyó munkákba. Természetesen mindenki az erejéhez és hozzáértéséhez mérten teszi a dolgát, de mindenben részt vesznek. Kreatív módon akár a kitűzött terveket is megváltoztathatják. Természetesen meg kell győzni a vezetőt a megoldás helyességéről. De volt már rá eset.

Közben dél lesz és mindenki ebédhez készül. Az egész telepet kiszolgálja az az étkezde amit eredetileg a vendégek ellátására hoztak létre. Eleinte sokan otthon főzőcskéztek, de sokkal egyszerűbb, olcsóbb, kényelmesebb így megoldani a napi étkezést. Különös alkalmakkor persze szoktak különlegességeket készíteni. A szülinapoktól elkezdve a különböző alkalmak ünnepi ebédekig, most-már mind itt zajlanak. A vállalkozást Zsuzsi vezeti, neki ez teljes munkaidős feladat. Ezenkívül szolgálatosok vannak, akik a feladatok gyakorlati részét végzik. Ez a szolgálat havi 3 napot jelent mindenki számára, ezalatt nem vállalhat más feladatot. Természetesen máskor is lehet itt tevékenykedni, nagyon sokan szívesen teszik is. Vannak akik viszont kiváltják ezt az aktivitást(vagyis megegyeznek valakivel hogy végezze el helyette).  Az élelem alapanyagai nagyrészt a telepen teremnek meg. Ami itt nincs, azt a környékről szigorúan ellenőrzött forrásokból szerzi be Zsuzsi. Az egzotikus dolgok amelyek nem itt teremnek meg, direkt a termelőtől érkeznek.  Ebben a beszerzésben segít a telep kereskedelmi vállalkozása. Önkiszolgáló étteremhez hasonlít az étkező, annyiban különbözik, hogy minden törzstagnak megvannak az evőeszközei, edényei. Azokat a saját szekrényükből veszik elő, és megterítik vele azt az asztalt ahol épp étkezni fognak. Az ételt tálcán, maguk hozzák a konyha kiszolgáló részéből. Nagy asztalok vannak, 12-20 fős társaság üli körül őket. Vidám beszélgetés folyik evés közben. Ez a szociális élet egyik momentuma. Evés után mindenki direkt a mosogatógépbe helyezi az edényeit evőeszközeit. Azt majd a szolgálatos indítja el, és szintén ő veszi ki és teszi az edényeket a helyükre.

Egész délelőttünket az iskolában töltöttük, ebéd után a gyümölcsösbe megyünk.  Több kis ligetbe vannak a fák telepítve. Látszik rajtuk hogy szakértő, lelkes kertész gondjaiban vannak. A talaj fel van lazítva a törzsük körül, egyenletes gyepszőnyeg terül el alattuk. Ez fontos ahhoz, hogy a szedés könnyű legyen. Bokrokkal vannak elválasztva a különböző ligetek. A fák bizonyos logika szerint vannak csoportosítva. A madarak csivitelve röpködnek a fákon és a bokrokon. Szép egészséges gyümölcsök teremnek a fákon. A szüret szinte folyamatos. Úgy vannak a fák csoportosítva, hogy segítsék egymást a növekedésben és a termés gondozásában. Lehetőleg ne egyszerre érjenek a gyümölcsök. A szedés és tárolás így könnyebben megtervezhető. Több terem mint amennyit napi szinten el lehet fogyasztani. Aszalásra kerülnek vagy befőtt, szörp, gyümölcslé készül belőlük. Teljes mértékben a telep szükségleteit szolgálja, de jut a vendégeknek is ajándékba. Eladásuk eddig nem került szóba. Mivel itt mindenki dolgozik, mi is beállunk almát szedni. Jólesik a mozgás és kellemesebb így megismerkedni a gyümölcsöskert életével.

Hogyan lehet megőrizni a gyümölcsfák egészségét? Ez fontos kérdés, mert látom itt minden szép és dúsan terem. Ehhez egyrészt a kártevőket kell távol tartani, amit a madarak meg is tesznek. Másrészt a talajt kell folyamatosan táplálni vízzel és azokkal az elemekkel amelyekre a fáknak szükségük van. Ezt együtt oldjuk meg úgy, hogy a komposztot vizesen termeljük. Az öntözővízben már oldva vannak azok az anyagok amire a fáknak szükségük van. Persze nincs a véletlenre bízva, ennek az oldatnak az előállítása. Ernő az agrármérnök aki folyamatosan figyeli a talajt. Mintákat vesz és ennek megfelelően készíti el az öntöző-vizet. Az öntöző rendszer a gyökérhez vezeti ezt a tápoldatot. A eső az kívülről mossa a leveleket, a talajba juttatja azokat az anyagokat amelyek a légkörben vannak. Komplex folyamat, de átlátható. Az itt használt anyagok mind növényi származékok vagy állati ürülékből származnak. Vegyi anyagokat nem használunk.  Így a madarak vígan élnek, ami nem mondható el a mai urbanizált vidékekről, ahonnan szinte teljesen eltűntek. Ugyanígy vígan élnek a méheink is, amelyek szinte folyamatosan gyűjtenek, lévén mindig valamilyen épp virágzó növény. A konyhán finomított cukrot egyáltalán nem használnak. A méz minden igényt kielégít.

Mi van azzal aki allergiás a virágporra vagy a mézben található összetevőkre. Az allergia egy civilizációs betegség. Igazán nem a virágporral van a szervezetnek gondja, hanem áthangolódott arra a környezetre ami a városban rendelkezésére áll. Visszatérve a természetbe, hirtelen próbál visszahangolódni és ez időnként furcsa tüneteket okoz. Ezt nevezték el gyűjtőszóval allergiának és úgy próbálják kezelni, hogy a szervezetet tovább mérgezik. Itt erre nincs szükség, két hét alatt mindenki átáll erre a pollen-dús tiszta, élhető levegőre. Olyan dús pollenben, hogy sokszor enni sem szükséges, a belélegzett virágpor elégséges a táplálkozáshoz. A most szüretelt almából lé és befőtt lesz. Almabor is készül a maradékból. Ami rothadásnak indult az a cefrébe kerül. A pálinkafőzés sem ismeretlen a telepen.  A lényeg az, hogy semmi nem vész el, nem marad a földön. Így biztosítva van a gyümölcsös egészsége.

A mai délutáni sportprogram után különleges este van bejelentve. A vendégek tiszteletére egy közös játék készült, amiben mindenki részt vesz. A dinamikus része már a sport alatt elkezdődött. Különböző feladatokat kellett végrehajtani távolabbi helyeken. Én egy hegycsúcsról kell havasi gyopárt hoznom. Természetesen csak fotó formájában, mert a virágokat itt senki sem szaggatja, azért hogy az ablakába tegye. Bringával tettem meg 10 km-t majd egy jó kis sziklamászó túrával jutottam el a térképem megjelölt helyre. Ott találkoztam két más társsal, akiknek hasonló feladatuk volt, de más útvonalon jutottak ide. Segítettünk egymásnak teljesíteni a maga feladatát, majd tovább folytattuk a magunkét. A vacsora után újabb feladatok következtek amelyeket helyben kellett megoldani. Ehhez társakat kellett toborozni a jelenlevők közül. A végére már csapatok versengtek egymással. A zsűri különböző kritériumok alapján bírálja el az eredményeket. Minden résztvevő kap egy elismerő megjegyzést, vagy egy biztatást a jövőre nézve. Az aznap szüretelt alma különböző termékeiből fogyasztunk, a díjkiosztó utáni megbeszélésen.(a pálinka szerintem legalább három éves volt, biztos nem a ma szedett almából készült).

Holnapra a menedzsment gyűlésére vagyunk hivatalosak. Alkalmunk lesz bepillantani a döntéshozatali folyamatba. Nagyon izgat a téma, sok kérdést fogalmaztam már meg magamban. A reggeli sportprogramon Artúr mellém szegődik. A menedzsment gyűlésről kezd beszélni. Sok mindent fogsz hallani, ezért mostantól elkezdelek témába helyezni. A gyűlés a toronynál lesz tartva, az távolabb esik a teleptől. Ezért már mostantól elindulunk oda. Az úton válaszolok az eddig feltett és meg nem válaszolt kérdéseidre, bevezetlek abba a környezetbe amiben a gyűlés zajlani fog.

Az a testület aki a telepet vezeti 10 tagból áll. Képviselve vannak benne az alapító tagok és a teljes jogkörű tagok. A tagjait 4 hétre választják, de gyakorlatilag 6 hétig kell jelen legyenek, 1-1 hét az átadás-átvételre van szánva. A testület önálló, maga hozza meg döntéseit, jelöli ki feladatait és azoknak végrehajtóit. A szervezet amiben működünk itt, jogilag egyesület formát képvisel. Tulajdona minden amit a telepen láttál és azon kívül különböző helyeken néhány ingatlan. A hivatalos bejegyzett vezetőtanácsa a 10 alapító tag. Ők képviselik a törvény előtt a szervezetet. Az induló vagyont az alapítók adták össze. Minden ami létrejön a szervezet tulajdonává válik. Új tagnak bejönni csak az alapítók ajánlásával lehet. A belépés feltételeit a vezető tanács határozza meg. Kilépni a szervezetből szintén a vezető testület beleegyezésével és az általa megszabott feltételek mellett lehetséges. A napi vezetést a 10 tagú vezetőtanács látja el, amelynek tagjai erre az időre teljes-körű hatalmat kapnak. Kivéve az alapszabályzatban bejegyzett eseteket, amiben a teljes tagság beleegyezése szükséges. A határozatokat konszenzus alapján hozzák meg, ez azt jelenti, hogy akkor érvényes a határozat ha minden vezetőtanácsi tag egyetért vele. Így nem gond a 10-es létszám. A határozatoknak nagyon jól megfontoltaknak kell lenniük, hogy mindenki elfogadja őket. Ha nem tudnak határozni valamely ügyben, elnapolják azt egy későbbi időpontra. Az addig terjedő időben komoly meggyőző munkát végeznek, négy vagy több szem közt, a vitás kérdések tisztázására. Ez jót tesz a problémának is, sokkal árnyaltabban fogja mindenki látni ezáltal. A tapasztalat az, hogy mindig meglesz a konszenzus és tisztázódnak rég megrekedt kérdések is, amelyek nem is kapcsolódnak szorosan a témához. Ez eddig jól működött, ezután sem akarunk rajta változtatni. A gyűléseket heti 3 alkalommal tartja a testület. Minden választott tagnak jelen kell lennie. Meghívottak is vannak, általában olyanok, akik szakértői a témának vagy direkt érintettek benne. Ti most megfigyelői státuszban vesztek részt, de elképzelhető hogy partnerként is.

Közben megérkezünk a toronyhoz. A sziklás magaslat alatt helyezkedik el, ahol a tegnap is jártam. Egy sziklaformáció, amibe beleépítettek egy irodaházat. Kívülről nem feltűnő, én sem gondoltam mikor elmentem mellette hogy ez egy stratégiailag kulcsfontosságú létesítmény része. Pedig ez egy kiemelt fontosságú terület, itt van a telep energetikai központja is. A központ területén van a szélerőmű, a fotovoltaikus panók azok távolabb vannak, de ide vannak bekötve. Itt van a kommunikációs központ is. A telepnek saját szerverparkja van, itt tárolnak minden információt. A google felhő nem bizonyult megfelelőnek, ezért lett ez a saját szerver létrehozva. A kommunikáció kifelé egy bérelt műholdon keresztül folyik. Ezen kapcsolódik az internethez is, új generációs porttal. A telepre kábelen jut el a jel és minden épületnek megvan a maga portja, amin át csatlakozni lehet a rendszerhez. Ez kis hatósugarú és emberbarát. Ezért sok helyen nincs egyáltalán jel. Általában nincs is rá szükség. Amikor mégis, akkor működésbe lép a sürgősségi rendszer. Ez egy saját fejlesztés. Minden itt lakónak a saját kommunikációs eszköze regisztrálva van a rendszerbe. Amikor fontos üzenet van számára és nem megtalálható, akkor a rendszer diszpécsere indítja a sürgősségi protokollt. Ennek a lényege egy kis drón, ami felszáll és keresi az illető eszközt. Amint megtalálta, saját portot biztosít számára a kommunikáció lebonyolítására. Addig végzi ezt a feladatot amíg a sürgősségi protokoll érvényben van, vagy az illető eszköz nem kerül egy más portra amin a rendszerrel kommunikálni tud. Ezzel a megoldással mindenkit megtalálhatunk relatív rövid idő alatt, anélkül hogy állandóan tudnánk hol tartózkodik. Ennek a drónnak van egy másik feladata is. A diszpécser által meghatározott időközökben végrehajt egy repülést. Ekkor felveszi a kapcsolatot a telep határain elhelyezkedő rejtett érzékelőkkel és veszi a segélykérő jelet amit bárki leadhat a saját eszközéről ha azt szükségesnek tartja. Ezt a jelet bekapcsolja a rendszerbe, így az illető elérhető lesz ott is, ahol különben nincs jel. Hasznos kis  eszközünk ez a kis drón, folyamatosan dolgoznak a diákok rajta, hogy új feladatokat találjanak ki számára. Még van egy nagyobb repülő szerkezetünk is, amellyel csomagokat tudunk szállítani. 500 kg teherbírású, különböző szállítási feladatokat képes megoldani 10 km-es körzetben. Ez a hatósugár elég nekünk. Volt rá eset, hogy embert szállított. Nem kényelmes, de egyedi élmény nyújt és a lehető leggyorsabban lehet egy helyszínre eljutni vele.

Közben megérkezünk a torony bejáratához. Az őr ellenőriz minket, beléptet a torony saját rendszerébe. Van még kis idő a kezdésig, felmegyünk a tetőre körülnézni. Csodálatos látvány tárul szemünk elé, zöld és szürke táj váltogatja egymást, szinte belátható az egész medence amelyben a telep elhelyezkedik. A távoli nagyváros szmogba burkolózik, mintha bújni akarna előlünk-vagy mi előle?

Kezdődik a gyűlés, ismerős arcok fogadnak, akikkel az itt töltött rövid idő alatt értékes gondolatokat váltottunk. Megérkezett Imola is. A kezdetben bemutatnak mégis minket és engedélyt kapunk felvételek készítésére is, ami a munkánkhoz szükséges lesz. Döme elnököl. Harmadik hete végzi ezt a munkát. Artúr nincs a 10 megbízott között, úgy látszik csak a mi kedvünkért jelent meg. Az elejétől fogva éreztem, hogy fontos számára ez az ismeretterjesztés, fontos hogy pontos információkat szolgáltasson számunkra, amellyel kialakíthassunk egy teljes képet az itteni életről. Vajon milyen szándékkal hívott minket ide? Remélem hamarosan erre is választ kapok.

A napirend első pontja a Gyerekzóna projekt. András, a ki most töltötte a 15. évét képviseli a gyerekek részéről a vállalkozást. Rövid beszámolót tart arról, hogy mi is történt az elmúlt héten, hol tartanak az arculat kialakításával. Egy listát terjeszt elő a szükséges anyagokról, amelyek a további előmenetelre szükségesek. Kéri ezek beszerzését a jövő hét elejére. A 10 megbízott egyenként mondd igent, így a feladat átkerül a végrehajtóhoz. Irma jelzi az átvételt, aki a telep kereskedelmi vállalkozását vezeti. Elfogadja a határidőt is. Ezzel Gyerekzóna téma le is van zárva. Szépen halad amint az ittlétünk alatt tapasztaltuk. Komolyan képviseli minden érintett fél.

A következő előterjesztő István. Ő az ingatlanokkal foglakozik, a sajátokkal és a környezőkkel. Ehhez tudnunk kell, hogy a szervezet alapszabályzatában benne áll a terjeszkedés. Ez úgy történik, hogy körkörösen kell elfoglalni a szabad területeket és azokat megfelelően átalakítani. Ahol lehet partnerségeket kell kialakítani az illető területek tulajdonosaival. A hosszútávú cél az, hogy hasonló koncepciójú ingatlanfejlesztések induljanak be a telep körül. Így biztosítható a zavartalan fejlődés. István 6 hónapja kezdett tárgyalni egy közelben elhelyezkedő terület tulajdonosi testületével, egy lehetséges partnerségről. Ismernek minket, sokszor jártak itt látogatóban, néhány gyerek itt tanul, akiknek szülei benne vannak ebbe a társulásban. Most jutott oda a dolog, hogy egy konkrét ajánlatot tegyenek. Ez így hangzik: 300 ha területen szeretnének fejleszteni, egy a Sziklavölgy projekthez hasonló telepet. Ezt úgy szeretnék, hogy 100 ha területet átadnának nekünk, amin építsünk a mi szükségleteink és elképzeléseink szerint. 100 ha megmaradna a saját tulajdonukban, ahol a miénkhez hasonló telepet szeretnének felépíteni. Ebben kérik a segítségünket, támogatásunkat. A többi 100 ha területen hozzunk létre közösen egy olyan gazdaságot, amely piaci alapon termeljen élelmet a mi általunk elfogadott normák szerint. Alakítsunk egy közös céget és gazdálkodjunk ezen a közös területen. Utánanéztem a jogi viszonyoknak, rendben vannak. Voltam a társaság találkozóin is, komolyan gondolják hogy hozzánk hasonló életet éljenek. Potenciál van bennük, képesek véghezvinni a projektet. Rajtunk áll a döntés, elkezdjük szerződésbe foglalni az együttműködés feltételeit és rövid időn belül elkezdődő közös munkáét. Elkészítettem egy kis megvalósíthatósági tanulmányt is, a költségek modellezése végett. Kb. 5 évre kivetítve 5 millió euróba kerülne a befektetett munka, anyag, külső szakértői és hatósági díjak.  A jelenlegi szinten az éves bejövetelünk a külső projektek és partnerségek nyomán 2 mill. euro. Ebből fedezni tudnánk a közös költségek ránk eső részét. Munkaerőnk a Gyerekzóna projekt befejezése után felszabadul, ide lehetne irányítani. Tárgyalásban vagyunk kb. 200 családdal, akit érdekelne hogy ilyen környezetbe költözzön, tehát igény is volna azokra a fejlesztésekre. Másrészt azon területek nagyon közel vannak hozzánk, stratégiailag kiemelt érdekünk, hogy a fejlesztésükbe részt vegyünk, hogy ne történhessen meg olyan irányú fejlesztés ami nem elfogadható számunkra. Választ a partnerségi szerződésre 2 hét múlva kell adjak. Addig javasolom, hogy tegyük közzé tagjaink számára is a helyzetet, tegyünk egy látogatást náluk, szervezzünk egy közös programot a potenciális résztvevőkkel. Addig is körbeadom a kérdést, mindenki nyilatkozzon néhány mondatban, lássuk hogy is állunk ebben a pillanatban. Lassan a körválasz végén kirajzolódik a kép, hogy 10 igenlő válasz van, elfogadják a felajánlott partnerséget. Javasolják, hogy tűzzük ki a szerződés aláírásának az időpontját és adjuk ki az ügyvédi irodának a megfogalmazását.

Harmadik napirendi pont a kommunikáció fejlesztésre vonatkozik.   Artúr adja elő. Onnan indítja, hogy a projekt indulásakor vállaltuk, hogy az életünk egy részét publikussá tesszük abból a célból, hogy model lehessen azok számára, akik hasonló irányba szeretnének haladni. Ez eddig is működött azáltal, hogy mindenki megosztotta azt amit épp tesz és rengeteg látogatót fogadtunk, rengeteg érdeklődőt eligazítottunk, befogadtunk életünkbe. Ebből kialakult egy kép rólunk, ami sajnos nem elég egyértelmű mindenki számára. Eljött az idő, amikor egy tudatosan kialakított képet kell magunkról mutassunk, egy szépen összerakott, érthető stratégia mentén juttassuk a külvilág szeme elé azt, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk. Mi szeretnénk, hogy sok hozzánk hasonló ember vegyen körül, de ahhoz pontosabban kell magunkat megfogalmaznunk. Világosabb, egyértelműbb üzeneteket kell küldenünk. Ehhez mi már nem vagyunk eléggé képzettek és nem is szeretnénk-legalábbis én személyesen biztosan nem- médiasztárokká válni. Rég motoszkál a fejemben, hogy hozzunk létre egy médiaorgánumot, ami bennünket hitelesen bemutasson. Ennek előkészítése az volt, hogy meghívtam barátainkat, akik most itt ülnek közöttünk. Néhány napja élik a mi életünket, ismerkednek mindennel amit teszünk. Most szeretnék ajánlatot tenni számukra a vezető tanács nevében, a partnerség kialakítására. Hozzák ők létre ezt a médiaorgánumot, a mi költségünkön, legyenek ők a mi szószolóink a világ felé. Erre kérem a tanács megbízását. Itt vannak közöttünk, minden kérdést fel lehet tenni nekik.

Kissé meglepő számomra az ajánlat, habár az én fejemben már megfordult a gondolat. Imolára nézek. A csodálkozása a kitörő örömöt próbálja palástolni. Színész a szakmája, jól csinálja, de jobban ismerem annál, hogy ne tudnák eligazodni rajta, hogy mikor játszik s mikor őszinte. Kérdés záporra készülök, de csak jóindulatú kedves mosolyok fordulnak felénk. Minden vezetőségi tag azt szeretné, hogy mi legyünk azok, akik a világnak megmutatnak. Új helyzet számomra, elnézést kérek, hogy most nem adhatok erre igenlő választ, bármennyire is szeretném. Ezt mindenki természetesnek is találja. Megállapodunk, hogy két hét múlva újra eljövünk, konkrét elképzelésekkel. Addig kommunikálunk és összehozzuk a szerződést is amit itt aláírunk. Artúr még hozzáteszi, hogy az induláshoz  1 év teljes ellátást és költségfedezést kínál az ittlétünkre. A továbbiakat majd azután tárgyaljuk meg. Tehát megegyezünk, hogy 2 hét múlva döntés és szerződés aláírás. Itt a partnerség, amiről reggel Artúr beszélt. Hirtelen sok lett a mai nap történéseiből, kikívánkozok a levegőre. A tanácsülés nélkülünk folytatódik. Imolával elindulunk a sziklák közé, elbújni hogy nyugodtan megbeszélhessük az itt történteket. Késő délután a sportprogram végére érünk vissza a telepre. Teljesen természetesnek veszi mindenki, hogy elvonultunk a nyilvánosság elől. Vajon hányan tudnak a meghívásunkról? Az esti program csendesen zajlik, mi is hamar elvonulunk.

Utolsó reggelünk kezdődik itt a telepen. Igyekszem maximális erőbedobással végezni a gyakorlatokat a sporttalálkozón. Jóízűen megreggelizve folytatom az ismerkedést. Irma vár, hogy a kereskedelmi vállalkozást bemutassa. Mint minden itt a telepen, ez is másképp működik, mint kinn a nagyvilágban. Habár a szükségleti cikkeink nagy részét magunk teremtjük meg, -kezdi Irma- szükség van bizonyos dolgok külhonból való beszerzésére. Eleinte ezt mindenki maga intézte, ma már interneten minden megrendelhető, el is hozzák ahova csak kéred. Az első gond az volt vele, hogy plusz költségeket számoltak fel a kézbesítéshez. Második, hogy az árak nagyon különböznek, annak függvényében, hogy honnan rendeled. Harmadik, hogy a minőséget kevesen garantálják követhető és érvényesíthető módon. Azzal kezdtem, hogy szóltam mindenkinek, rendeljünk közösen, én foglalkozom a részletekkel. Ez tetszett azoknak, akik nem akartak ezzel vesződni, így hamarosan én intéztem minden beszerzést. Ez lefoglalta időm nagy részét, ezért javasoltam, hogy legyen ez az én vállalkozásom. A beszerzés. Kialakítottam a munkamódszert, gyűjtöttem egy pénzalapot és hamarosan minden az én kezemen ment át. Megtaláltam a legjobb forrásokat, a legjobb szállítókat. Aztán elkezdtem ajánlatokat írni amelybe a mi termékeinket kínáltam. Sikerült a kereskedelmi egyenleget nullára kihozni az eladás-vásárlás szintjén. Hogyan működik az elszámolás azokkal akik rendelnek? -teszem fel a természetes kérdést. Valószínűleg hallottál róla, hogy létezik egy belső pénzünk az SZ, ennek az árfolyamát napi szinten követi a vezető tanács. Van egy rendszer ami nyilvántartja mindenki aktivitását, a termelt és fogyasztott SZ értékeit. Ezek szerint készül az én elszámolásom is a vásárlóim felé. Kifele természetesen a szokásos valutákban fizetek, a megbízott bankunkon keresztül. A belső értékáramlás alapja azonban az SZ. Az itt élők SZ vagyonát egy info rendszer tartja nyilván, amit mindenki követhet, természetesen a megfelelő jogosultságok betartásával. Létezik az egymás közti SZ forgalom. Fizikailag nincs senkinek a kezében, de a virtuális térben mindenki tudja mije van, mivel kinek tartozik. A szállításokat megkönnyítette a Jánosfalván működő bázisunk. Oda hozzák a rendeléseinket és onnan viszik el a küldeményeinket. Onnan a belső szállításunk szervezi, hogy mindenki ott kapja a csomagját ahol szüksége van rá. A teher drónunk sokban segít. Hogy a shopping érzés meg ne szűnjön, sokan úgy küldik a rendelést hogy a link is benne van arról amit szeretnének. Onnantól az én dolgom, hogy a legjobb forrásból szerezzem be. Még sokáig beszélgetnék Irmával a vállalkozásáról, de az idő sürget, folytatnom kell a látogatásomat.

Endre vár, aki az egészségi ellátással foglakozik. Itt mindenki fittnek és egészségesnek látszik, de ez épp annak az eredménye, hogy egyénileg mindenkivel foglalkozok.-kezdi aktivitásának a bemutatását Endre aki szakmáját tekintve orvos. Itt főleg konzultáns, ritkán kell kezeléseket lefolytatnia. Segítsége Kelemen, aki terapeuta, neki sokkal több dolga van. Mivel a testmozgás kiemelt szerepet játszik az itt lakók életében, figyelni kell ennek a helyes formájára. Innen adódnak sérülések, azokat azonnal kezelni kell. Erre jó felszerelt kineto-rendelő áll a rendelkezésre. Mindenki havonta egyszer be kell nézzem hozzám egy beszélgetésre-folytatja Endre. Évente egyszer laborvizsgálatokat is végzek, a mintákat a városba küldöm. Az eredmények függvényében folytatjuk a beszélgetést. Ketten boldogulunk, minden itt-lakó egészségi állapotának a felügyeletével. Volt néhány eset amikor külső segítséget is igénybe vettünk, de a nagy-részét megoldottuk helyben. Több kisgyerek is született a telepen, hozzájuk sem kellet más bábát hívnunk. Fontos az egészségtudatról beszélni és folyamatosan tartani a kapcsolatot azokkal, akikért felelünk. Igazán nincsenek betegeink. A rendszeres kapcsolattartás megoldja a bajok időben való felismerését. Gyógyszereket kis mennyiségben használunk, amikor nagyon muszáj. Az élelmezést viszont felügyeljük, rendszeresen vizsgáljuk a minőségét az új termékeknek. A régi termelőkben megbízunk, de időnként tőlük is kérünk néhány vizsgálatot. Ez nekik is segít felismerni, ha valami történt vagy változott, amit nem vettek eddig észre. Jól együttműködünk, mindnyájunk hasznára.

Lassan közeleg a távozásunk pillanata, de előtte még bekukintunk az iskolába. Nagy a sürgés forgás. A Gyerekzóna kialakítása mindenkit izgalomba tart. Egymást érik a bemutatók, ahol új ötletek kerülnek a színre. Egyre nehezebb választani a kínálkozó jó megoldások közül. Van egy kis csoport akinek az a feladata, hogy naplót írjon az egész projekt lezajlásáról. Ők a tények rögzítése mellett megfogják a hangulatot is, megjelenítik a pillanatnyi összeütközéseket feszültségeket. Megmutatják a megoldásuk folyamatát is. Minden este előadnak egy kis néhány perces összeállítást, az elmúlt napok történeteiből. Nagy segítség mindenkinek visszanézni, az ő szemükkel a történéseket. Számukra ez művészi munka. Egyszerre dolgoznak képben, írásban és dramaturgiában. Minden megjelenik a telep közös portálján, amit csak belső körben nézhetnek. A külső infók összerakása ránk váró feladat. A lelkes csapatnak is jól jön majd a szaki segítsége, hogy jobban, könnyebben, hatékonyabban végezzék mostani munkájukat. Nagy kihívás gyerekekkel dolgozni, érezni a lelkesedésüket, követni a ritmusukat.

Az ebédet közösen költjük el, sokan jönnek hozzánk egy néhány szóra. Megszokták ittlétünket, tudják hogy ez most végetér, leteszik a kis meghívójukat, remélik, hogy hamarosan újra látnak majd.

Nehéz szívvel hagyjuk itt ezt a vidám társaságot. Megfogott a világuk, ami szépnek és érdekesnek látszik. Biztos vannak unalmas és nehéz pillanatai is, de az ittlétünk alatt ilyeneket nem tapasztaltunk. A mostani eszünkkel haza se mennénk, itt maradnánk arra az évre. Tudom, nem jó így döntéseket hozni. Mennyire fakul majd a kép a nagyváros zajában, abban a forgatagban amiben eddigi életünket éltük. Vajon onnan is oly vonzónak látszik ez a hely? Most koncentráljunk arra amiért ide jöttünk. Finalizálni kell a riportot. Valami csattanóval kell pontot tenni a végére. Nem találom, egyre csak folytatódni akar, még ezt is meg kellene nézni, abban is részt kellene venni, elbeszélgetni erről meg amarról. De ez végülis jó, ezt akarom majd nézőimnek, olvasóimnak is sugallni. Nagyon izgalmas ami itt történik, de ezt szavakkal és képekkel elmesélni nehezen lehet. Gyertek éljétek meg magatok.

Ezekkel a gondolatokkal ülök be Jánosfalván az autómba. Imola hallgat, gyanítom az úton is ezt fogja tenni. Lassan indulok és többet nézem a visszapillantót mind az utat előttem. Egy éles kanyarban eltűnik a táj, az útra kell koncentráljak. Vissza a nagyvilágba. Úgy érzem mintha nagyon messziről érkeznék haza.

A képzelt riport folytatása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..