Olyan világban születtem ahol a dolgokról csak azt tartották valósnak ami szemmel látható. Ma ezt fizikai síknak nevezik és tudjuk, hogy életünk sok más síkon zajlik. Valószínűleg emiatt volt akkor mindenható tudomány a fizika, mivel hogy tagadtak minden más síkot.
Tantárgyként hetedikben, a kerekdombi iskolában figyeltem fel a fizikára, mikor az addig csak matekes Török tanárnő vette át osztályunkba a fizika tanítását. Szeretett matekesként, ezért megkért, hogy segítsek neki a kísérleteket elvégezni, mert azokhoz nem nagyon ért, régen tanúlta már őket, keveset gyakorolta. Nekem nagyon tetszett a dolog, mert hatodikban már vízen úszó, kormányozható hajómodelt építettem. Műhelyórán be is mutattam, az ezermester nagyapám segédletével készült minigépet. Így lassan fizika preparátor státuszra tettem szert, órán én mutattam be a kísérleteket, cserébe felelnem sosem kellett, megvolt a tízesem. Életem az informatika felé tartott, az akkori elektrotechnika nagyon vonzó volt számomra, tanultam is a Pionírházban szakkörön és gyakoroltam otthon a nálam két évvel idősebb szomszédommal.
Az Informatika líceumba mégsem jutottam be, hajszálon múlott, de kiestem. Olyan suliban kezdtem a kilencediket aminek a profiljához semmi közöm nem volt(orosz nyelv). Ott viszont Darvay tanár úr volt a fizikatanár és megtetszett neki, hogy van kivel fizikáról beszélni. Csabával ketten voltunk az osztályban akikket érdekelt a fizika. A többieket egyáltalán. Ott szemléltető eszközöket készítettem a tanár úr elképzelései szerint. A kivitelezésbe szabad kezet adott és elfogadta a kreatív módosításokat is. Kiélhettem fantáziámat, így lett a 10-es suli elviselhető számomra. A kilencedik utáni vakáció vége fele hívattak a suliba, hogy lehetőség volna elmennem a 11-e líceumba. Ott indul egy Szupra-fizika osztály, nekem ott a helyem. Örömmel neveztem át az új suliba, az ahol a kilencedikben tengettem életem eléggé szűk volt már számomra. Kiderült hogy egy pedagógiai kísérlet utolsó évébe cseppentem belé. Elitnevelés céljából, egész Erdélyből toborozták a fizikában tehetséges diákokat ebbe az osztályba. Mi lettünk a legkisebb szupra-fizika osztály. Sulikezdéskor csupa új arcot láttam. Kivétel Csaba volt, akivel a 10 es ből átjöttünk, és Zoli akivel nyolcadikban a Kerekdombon együtt jártunk matek felkészítőre. Szupra-fizika nekem izgalmasnak hangzott, mindenki másnak félelmetesnek, aki nem értette és szerette a fizikát. Érdekes kalandnak ígérkezett akkor, egy válogatott csapattal nekivágni a fizika nevű kihívásnak. A 11. es líceumban a fizika Tellmann Jenő nevéhez kapcsolódott, akit a diákok csak Csocsónak emlegettek és féltek tőle erősen. Nem őt kaptuk oszinknak, hanem Löwi Maya angoltanárnőt, akit osztálytársaink egy része csak osziórán látott. Én az angol nyelvet vele akkor kezdtem tanulni. A matektanárnőnk Lázár Irén hatalmas szaktekintélynek számított város, talán országszinten. Fizikát matek nélkül tanulni nem lehet, tehát a legjobb csapat állt össze.
Eljött az első fizika óra. Megismertük a kedves, jó kedvű, jó humorú fizikatanárunkat. A kölcsönös bemutatkozások után feltette a kérdést: Ki akar fizikát tanulni? Aki ugyanis orvosira, vagy hasonló egyetemre készül, ahol reprodukálni kell a fizikát, az vegye a könyvet tanulja meg betéve. Megígéri nem fogja zaklatni évközben és megfelő jegyet is kap. A többiek azt a szép tankönyvet amin azt írja, hogy -Fizika a 10. osztály számára- tegye jól el otthon, mert év végén vissza kell majd adni. Hozzon mindenki egy-egy 200 lapos kockás füzetet (akkor az volt a legvastagabb füzet, középiskolában általában 50 laposakat használtunk), abba fogunk majd mindent leírni. Az lesz a biblia amiből majd megfejtjük a fizika titkait. Izgalmas utazás kezdődött, aminek a végén -akkor úgy gondoltuk- majd fizikusokká vállunk(habár nem igazán tudtuk mit is jelent az).
Most visszatekintve arra az időre, nem a fizikatudás volt a legfontosabb amit kaptunk. Nyilván az felülmúlta minden más tudásunkat, hiszen heti 8 órát foglalkoztunk vele. De mellékesen, kevésbé látványosan, megtanultunk gondolkozni. Megtanultuk rendszerben látni a világot. Megtanultuk a jelenségeket elemezni. A fizikai jelenségek csak a modellek voltak, gyakorló teszt feladatok. Később ezen gondolkodási sémák szerint megfejtettük a társadalmi jelenségeket, a természet minden területén történői jelenségeket. Számomra ma is fülemben zengnek Csocsó szavai: -Fiam értsd meg a jelenséget. Hiába tanulod meg kívülről, ha nem érted nem jutsz vele semmire. Azután lehet matematikailag modellálni, leírni, előrelátni a jövőbeni lezajlását. És ez be is bizonyította nekünk. Feladatokon dolgoztunk, ami most kezd munkamódszerré válni. A törvényszerűségeket mi magunk ismertük fel, fogalmaztuk meg. Olyan módszert ismertünk meg ami a további életünkben mindig kisegített.
Nagyon jó viszony alakult ki Csocsóval mint tanárral. Értette a tréfát és elvárta hogy mi is értsük. Április elseje hagyományosan különleges nap volt az iskolában. Akkor mindent szabad volt és senkinek nem volt szabad megsértődni. Eljátszadozott az egérrel amit a katedra fiókjában rejtettünk el, amitől köztudottan szörnyen irtózott. Kipróbálta az önkritizáló készüléket, amit a fizikumban állítottunk fel. Más alkalommal viszont a katedrát ránk borította mert a számára kedves tanárt otromba tréfánkkal megsértettük. Sugárzott belőle a tekintély: amikor rosszat tettünk nem kellett egy szót sem szólnia. Tudtuk amit tudnunk kellett, legszívesebben a padlóba besüllyedtünk volna a tekintete elől. A tudást természetesen és erőlködés nélkül vettük át tőle. Mindent gyakorlati feladatokon át fedeztünk fel, ismertünk meg, oldottunk meg. Fizika példatárak köteteit oldottuk meg egyénileg, segitségét kérve ha megakadtunk. A mechanika, elektromosságtan, de a relativitás elmélet is egyszerű és érthetővé vállt a feladat megoldása közben. A mateket megtanította nekünk, amikor szükség volt valami számításhoz és matekből azt a részt még nem tanultuk. Csodálkozott a matektanárnőnk, hogy mi azt honnan tudjuk mikor oda jutottunk. Értékelte a megszerzett tudást, a miénket is, mikor olyat tudtunk mondani ami számára is új volt. 1975 ben Zoli osztálytársammal beiratkoztunk Kolozsvár első informatika körébe. Akkor a suliban nem nagyon tudta senki, mi is az info(Bill Gates abban az évben indította a Microsoft nevű cégét). Lehetőséget kaptunk arra, hogy matekórán előadást tartsunk az informatika alapjairól. Tanáraink ott ültek a padban és figyelmesen hallgatták. Mostanról visszatekintve ez a mozzanat hatalmasat lendített emberi fejlődésünkön. Az a mondat hogy -érsd meg a jelenséget- ma is ott van a fejemben.
Nem lett informatikus belőlem. Az info egyetemre való felvételit ugyanúgy buktam el mint a líceumit. Gépészmérnöknek tanultam, a Csocsóval tanult fizika ott is kisegített. A műszaki tárgyak világosak voltak, habár csak az egyetemen találkoztam velük. Szilárdságtan az egyetem egyik legrettegebb tantárgya legkedvesebb tárgyam let. A szakversenyen országos szintig jutottam el. Tanárom aki a diákok réme volt legnagyobb tisztelettel írta be a tízest az indexembe. Gépelemek vizsga alkalmával a rám pikkelő tanárom 4 órát tartott a tábla előtt, fenyegetve hogy megbuktat és a hetedik tétel cédula húzása után kénytelen volt hetessel kiengedni a vizsgáról, mert megbuktatni nem tudott. A fizika laborgyakorlatokat egy Babes Bolyasi-s tanár tartotta, figyelemmel kísérve hogyan végzem a kísérleteteket. Egy adott kísérletnél megjegyezte, hogy ez az ő fizikus diákjainak is gondot okoz. Hol tanultam én a a fizikát? Megmondtam mire a legmélyebb tisztelet hangján csak ennyit szólt –Aha, így már értem-
Ez volt Csocsó számomra és hasonlóan az osztálytársaim számára is. Közülünk kikerült: elektro-, építész- gépész-mérnök, irodalom tanár, orvos(aki nem a bemagolós fizikát választotta), közgazdász, politikus,könyvkiadó,menedzser, filozófus, informatikus, vállalkozó. Mindenki elmondta magáról, hogy a legkilátástalanabb feladatai megoldása közben eszébe jutott Csocsó. Addig elemezte a helyzetet, amíg megértette és megoldotta. Ez az élmény mindnyájunk számára megvolt.
Idő kellett amíg felismertük mit is kaptunk azalatt a három év alatt . 77 ben éretségíztem, azután 10 évig nem láttam Csocsót. Utánna 5 évenként tartottunk osztálytalálkozókat, amelyre mindig eljött és mindig tudott olyat mondani amitől elgondolkoztunk. Utoljára 2017 ben találkoztunk. Olyan osziórát tartott nekünk, amiről csak a csodálat hangján szólhatunk. Közel állt hozzánk, kérte hogy tegezzük, mégis éreztük hogy magasan felettünk áll. Az a szellemi frissesség, az a hang, mintha a ma is ott lenne a dolgok sűrűjében, mindnyájunkat megfogott. Akkor mondta, hogy ez volt az utolsó alkalom, ilyen találkozásra. Igaza volt. Utolsó találkozásunk volt. Itt Kolozsváron. Magasabb világokban, inspiráló energiaként mindig velünk van, mert dolgunk van együtt.
Mélyen tisztelt és szeretett Tellmann Jenő tanár úr maradj számunkra ugyanaz az inspiráló személyiség, aki mindig is voltál.
Isten Veled Csocso!.