Hétfő május 28 reggel 9 óra van és a Vásárhelyi Rádió székhelye felé igyekszünk. Itt kezdjük a napot, az új hetet amelynek minden napja zarándoklatról fog majd szólni. A fél Rádió kivonul az üdvözlésünkre, kézről-kézre adogatnak(stúdióról stúdióra), igyekeznek maximálisan kihasználni minket. Beszélgetések a zarándoklatunkról, a Mária-út helyzetéről, perspektíváiról, helyéről a turizmus egyre bővülő kínálatában. Már vágyunk az erdő sűrűjére, de vágyunk még vágy marad egy ideig. Ugyanis Zsolt szuper-intelligens telefonja szabadságot kíván magának, valami egyszerűsített energiatakarékos üzemmódba ment át és onnan kijönni nem akar. Többen igyekeznek segíteni, hajmeresztő gondolatok születnek, de a telefon nem reagál. Végül a józan paraszti ész mondja meg a tutit. Vissza kell térni arra a dátumra, amikor minden rendben működött. Az egyszerű dolgok jutnak utoljára eszünkbe, miután rájöttünk, hogy a komplikáltak nem működnek. Mivel minden interjú témát elmeséltünk, a telefonok is normál üzemmódba vágták magukat, ideje nekünk is utunkkal foglalkozni. Utolsó segély számunkra, hogy kirepítenek az állatkertig. Itt már természetközeli állapot vár. Eszter, a Maros megyei Mária-utas vezet minket a mai napon. Velünk volt már a rádiós kalandozásban is, de alig volt időnk vele foglalkoznunk. Most átveszi az irányítást és nekivágunk a Somos tetőnek. Sokáig haladunk az állatkert kerítése mentén. Egyszerre elkiáltom magam, hogy medve. Hol- hol nézelődnek izgatottan a társaim, mire megmutatom a dupla kerítésen túl szundikáló jól megtermett macit. Viccem előrevetít valamit, ami hamarosan meg is fog történni. Ez a szakasz nem a Mária-út hivatalos vonala. A tavalyi Szakrális Maraton alkalmával ismerkedtem meg vele, ezért kértem, hogy ezen haladjunk. Eszter szabadkozik, hogy nem ismeri elég jól, de megnyugtatom, hogy én már futottam egyszer rajta, elvezetem a csapatot. Kellemesen beszélgetve haladunk az egymást keresztező ösvényeken, el is jutunk az erdő szélére, ahonnan már látszik az az erdő amiben az újan festet szakasz halad. Kisebb bolyongás kezdődik, mert Eszter ragaszkodik a saját útvonalához, én meg a fejemben levő GPS alapján a legrövidebb utat választanám. Végül rátalálunk az új szakaszra. A Maros megyei Mária-út  méltán lehet büszke rá. Igazi rátalálás hangulat lesz úrrá rajtam. Körbeálljuk azt a fát amin az első jelzés van. Megfogjuk egymás kezét és imát mondok. Eszternek könnyei elerednek, megköszöni a felemelő pillanatot. Várják a társai, folytatják a festést a közelben. Esztert néhány éve ismerem, csodálattal figyelem szellemi emelkedését. Egyre nő benne a hit, elhivatottság, bátorság, probléma-megoldó készség, kezdeményezési hajlam. Nagyon örülök, hogy ilyen társaság  ápolja a Mária-utat. Sokadszorra tapasztalom meg annak a bizonyságát, hogy emberekben gyors és csodálatos változások indulnak el, amint erre az útra lépnek.

Magunkra maradva, csendszakaszt rendelek el, sok feldolgozni-valónk van. A telefonok sem szólnak bele, csendben békében haladunk, gondolataink mentén. Számomra veszélyesek ezek a szakaszok, mert kiemelnek a tájból és a tájékozódásban hibákat követek el. Ez most is megtörténik, egy útra kiérve jobb helyett balra indulok. Mire feleszmélek a révületből és kritikusan kezdem a tájat figyelni, amíg tudatosul bennem, hogy az az oszlop amihez el kell jutnunk, ahelyett hogy közeledne ugyanott marad (vagyis körbe járjuk). Mikor távolodni kezd, akkor végre felébredek, kimászok egy dombtetőn levő tisztásra, ahonnan meghatározom a jó irányt. Csak 3 kilométernyi pluszt eredményezett ez a természetből való kiszakadás. Visszatérve helyes útra, más témákba kezdünk, olyan beszélgetésbe ami a jelenben tart. Mesélek a tájról, a helyekről, emberekről, akikkel itt találkoztam. Visszatér a helyes úton járás a nyugalma. Székely-bő, picike település, hozzá képest nagy templommal, valamikor szebb napokat láthatott(ha már bőnek neveztek el), mára a bő erősen szűk lett. Meredek domboldalakon haladunk, előttünk egy hatalmas kereszt. Nem fogjuk elérni mondom, mert hamarabb célhoz érünk. Lassan belépünk a medvék birodalmába. A tavaly sokat meséltek róluk a helyiek, de látni egyet sem láttunk. Az első medvetalpat a sárban hosszan tanulmányozzuk, kissé borzongva szembesülünk a mondavilággal. Egy biztos: medve van, ha nem is annyi amennyiről regélnek. Frissen telepített kukoricaföld mellett haladunk el. Modern tehnologiával végzett mélyszántás után vetettek, de a víz már árkokat mosott a sorok között. Nem tartották be a szabályt, hogy a szintgörbe mentén kell szántani, nem merőlegesen rá. Több helyen tapasztaltam már, hogy a mezőgazdaságban eltűnt az ősi tudás, a modern tanok rosszul kezelnek sok problémát. Ez is tipikusan ilyen helyzet és hosszútávon talaj-eróziót eredményez, mert a vékony termőtalajt feltépték, beforgatták az agyag alá, ami a gyomirtóknak köszönhetően nem is tud majd megújulni. Valamilyen pályázat menten kerülhetett ide a kukorica, nincs harmóniában a környezettel. Sajnos a mai mezőgazdaság már inkább a pénzről szól mint a természettel való egységről.

A dombtetőkön haladva erdők és bozótosok váltják egymást. Az első medvenyom látványa nagyon felizgatta, főleg Marci fantáziáját, mindenhol medvét lát, még ha az nyúl vagy őz képében jön is elénk. Az erdőből kikukkantva meglátjuk a Nyárád völgyét. Eléggé széles itt, ahol Jobbágyfalva terül el. Ereszkedni kezdünk, majd hamarosan egy bolt(kocsma) tornácán pihenjük ki a medve fantáziák keltette izgalmakat. A Tündér Ilona közel van,(igaz a falun túl de már az is kellemes benyomást tesz a fiúkra). Építkezés folyik, vendéget nem is látok. Szász Csaba  régi ismerősként üdvözöl, kis pálinkával, sok dicsérettel. Újabb gyújtogatásról mesél, most csak a kazánház égett le(ezelőtt 3 évvel a főépület vált a lángok martalékává). Gyors és hatékony segítséggel épült újra, most is teljes bizonyossággal így lesz. Erős hitének ad hangot, Csaba azt mondva, hogy a Mária-úton haladó zarándokoknak köszönheti ezen segítségért való közbenjárást. Sokadik bizonyságát találom annak, hogy a Mária-út egy különleges védett tér, ahol a dolgok úgy történnek, ahogy azok elrendeltettek. A pálinkázás hitvitával folytatódik, Reformátusok, Unitáriusok és Jehova tanúi vetik össze gondolataikat, majd mindenféle más téma kerül terítékre. Úgy ér véget a mai nap, a mozgalmasnak ígérkező hét első napja. Sok- sok élmény vár még ránk a végéig. Benne vagyunk a zarándok életben és jól érezzük magunkat.

Zarándoklat az életért. Vásárhely-Nyárádmente

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..