Május 25 szombat. 8 órakor indulásra készen állunk a parókia udvarán. Jó volt a pihenés, a reggeli. A vizes cipőbe belelépni kissé kellemetlen, a száraz zokni kissé javít az érzésen. Jön majd bele hamarosan a friss víz, biztatom a fiukat. A falun áthaladva Magyarosi tanár úr csatlakozik hozzánk, a nagy kutyájával. Erről ismeri mindenki a faluban. Nyugdíjas már, aktív korában arról volt ismert, hogy órán vicceket mesélt a nebulóknak. Persze szívesebben hallgatták mint az irodalmi elemzést. Lassan haladunk, de szívesen hallgatjuk a jókedvű reggeli szóáradatot. Kevéssel a falu határa után búcsúzik tőlünk és visszafordul. Szaporább léptekre váltunk és elkezdődik a beszélgetés.

A mai napot a zarándoklattal való ismerkedésre szánom. Mesélek a párbeszéd szakaszról, amit eddig is folytattunk, csend szakaszról ami mostantól lesz majd időnként beiktatva, ima szakaszról, a helyükről a napi programban.  Megjelennek a cédrusok, amiről a tavalyi csapattal sokat beszélgettünk, szokatlan látvány a mezőségi tájban. Közben az aszfaltról letérünk és újra üdvözölhetjük a tegnapi sarat, mármint az igazi mezőségi fekete földet, ami vízzel vegyülve erősen képes vonzani a vándort. Képes fizikailag is a földhöz kötni, amint tette  azt sokáig lelkileg, azokkal az emberekkel akik generációk hosszú sorát itt élték le, nem tudtak vagy nem akartak szabadulni a föld hatalmától. Ma már mindenki szabad, a föld nem jelent számára mást mint vagyontárgyat, esetleg munkaeszközt. A megélhetést a város jelenti, annak a vonzásában él az egykor földközelben élő ember. Hogy képes az ember egy generáció alatt ennyire átváltozni? ? ?

Az első komolyabb domb áll utunkba, a tetején Dombfalva majd túloldalán Magyarszovát. Megmászása idejére zarándokfeladatokat osztok. Csend-szakaszt tartunk. Felfele menet minden 100 lépés után állj meg, nézz körül, fújd ki magad, majd tégy meg újabb 100 lépést. Találkozunk ott az erdő sarkánál. Én előremegyek, ott megvárlak. Csend kezdődik- intem és elindulok felfele a sáros út szélén a fűben, ahol lehet. Persze vissza-vissza pillantok, mert gyanítom hogy nem fog ez ilyen simán menni. Marci közelben van, nyugodtan lépked nem érzem, hogy nehezére esne. Zsolt viszont lemarad. Látom hogy megáll, issza a vizet. Ez idáig rendben van. A következő nekilendülés után le is ül, ez már nincs rendben. A következőnél viszont jajgat és kiabál hogy várjuk meg. Megvárom és intem, hogy maradjon csendben. Nehezen, de határozottan lépked, nem akar lemaradni. Az erdő sarkán feloldom a csendet. Le is telepedünk egy ki pihenőre és átbeszéljük az élményt. Hát Zsolt erre sokáig fog emlékezni, el is meséli részletesen, majd még sokszor utunk során. Gratulálok, hogy kiállta a próbát, ezután könnyebben veszi majd a mászásokat. Marci vidáman élte meg a próbát, számára Inaktelke a viszonyítási alap, mindent ahhoz hasonlít, oda vezet vissza, onnan indít. Jó ez a kapcsolat a szülőfölddel.

A faluban már aszfalt fogad, azon lépegetünk Szovát központjáig. A polgármestert keressük, de szombat lévén nincs a hivatalban. Egy idősebb ember biciklire támaszkodva áll az utca szélén őt szólítjuk meg. Ő meg visszakérdez, hogy mi vagyunk-e a rádiós zarándokok, mert adakozni szeretne Ágica részére. Helyben vagyunk, itt már tudnak az utunkról, hallomásból ismernek. Közben a polgármesterről kiderül, hogy lakodalomba készül, így lemondunk a találkozásról, integetünk a násznépnek és kifele indulunk a faluból. Pihenőre, falatozásra állunk meg a falu szélén, megbeszéljük az eddig történteket. Az élmények pozitívak, jó a hangulat. A mai napra van még 2 emelkedő, arra más taktikát választok. Sorban megyünk, 100 lépés után az első lemarad és beáll a sor végére. Így mindenki mehet egy részt a sor elején és be kell várnunk a lassúbbat is. Ez arra való hogy együtt maradjunk. Simábban halad így a hegyre menetelés, Zsolt bátrabban kilép, mikor elöl van, hiába mondom, hogy ne siessen.

Novoly fele közeledünk. Egy kis román falu Kolozs megye határán, ahol egy jóvizü kútra és egy kedves nénikére emlékszem az eddigi utaimról. A kút eléggé elhagyottnak néz ki, jó állapotban van, de látszik, hogy ritkán használják. A háztól, ahol a néni lakik(lakott) drótkerítés választ el, az tavaly még nem volt. Iszunk a vízből, mesélek a néniről, aki a tehénkéjét legeltetve egyedül él(élt) itt. Élőszőr mikor itt jártam még az apóka is kijött beszélgetni velünk. Román asszony, más kultúrán nőtt fel, mégis érti mi a zarándoklat, tiszteli a hitet amivel az itt járó zarándokok haladnak Csíksomlyó fele. Talán kicsit irigyel is mondta legutóbb. Most semmi mozgást nem tapasztalunk a ház felől, amíg a kút mellett tanyázunk. Tovább haladva kutyaugatás hallatszik az udvarból, serdülő leányka szalad a kapuhoz, hogy megnézze kik járnak arra. Az ismert nénikét nem látom. Emlékszem, hogy mesélt a lányáról, az unokájáról, akik városon laknak, de nem érdekli őket a falusi gazdaság.

A falu központjában megállunk a kocsma- vagyis- bolt előtt. Hangos társaság tanyázik a teraszon, szóba is elegyedünk velük. Egy földrajzi kérdéssel fordulnak hozzám, egy Bihar megyei helységről érdeklődnek. Épp ismerem, mesélek róla, kiderül hogy egyikük ott dolgozott sok éven át. Jólesik neki arról a helyről beszélgetni, többször átszól a társaságnak, hogy végre valaki ismeri az ő életének helyszínét. Életerős ember, de itt csak senyved, nincs munka ami lekötné, csak a kocsmatársaság. A nyugdíjából jól megél, de az ingerszegény környezet tönkreteszi. Jöjjön velünk, kelljen útra. Csak mosolyog rajta: lehet egyszer majd ezt teszi, valamit kell csinálni, különben itt nem történik semmi érdekes. Vajon nincs senki, aki kezdeményezne valami értelmes dolgot ezen életrevaló erős férfiak számára, akik különben holtvágányon tengik életüket a kocsma teraszán. A faluból kifele menet hosszú beszélgetésbe kezdünk a vállalkozásról mint életformáról.

Az utolsó emelkedő után amit váltott száz-lépéssel mászunk ki, elénk tárul Nagysármás, a mai szállásunk kisvárosa. Valamikor virágzó mezőváros volt, ma inkább faluhoz hasonlít. Kis Zoltán vár minket a panziójában, ahol külön helyet tart fenn a zarándokok számára. Hosszú beszélgetés, találkozások, emlékek felidézése után fáradtan térünk nyugovóra. Megismerkedünk a Mezőség apostolával a lánya elbeszélései nyomán. Holnap Agicával találkozunk Mezőbándon. Ez utunk egyik fő állomása, izgalommal várjuk. Érzik a fáradtság, de jó a hangulat, sok élmény kavarog a csapat közös tudatában. Igazi csapattá formálódtunk két nap alatt. Jó így együtt lenni. A java csak most kezdődik.

Május 26 vasárnap. 7 -re időzítjük az indulást mert hosszú nap vár ránk. A reggeli rutin(Zsolt bokakötözése, reggeli, csomagolás) után búcsút veszünk a zarándokbarát panziótól és átballagunk a szembe levő iskolába, ahol a szavazóhelyiség van. Eleget teszünk polgári kötelességünknek, indulás előtt. Röpke 40 perc alatt meg is vagyunk, úgy hogy rajtunk kívül más szavazó nincs a helységben. Nem lesz egyszerű az urnabiztosok élete a mai nap során, ha ilyen sebességgel dolgoznak. Végre kint vagyunk a Bánd fele vezető országúton. Ma letértünk a Mária útról. Bánd eleve nincs rajta, lehetett volna rajta haladni egy ideig és Pagocsa után áttérni a bándi útra. Sokáig nézegettem a térképet majd úgy döntöttem, hogy az aszfaltos országúton megyünk ma. A reggeli hűvös szellőben kellemes  a gyaloglás, jól haladunk Báld majd Méhes falvakon keresztül. Vasárnap lévén, sokan járnak az utcákon, templomba vagy szavazni igyekeznek. Megállunk egy kocsmánál vizet venni, jókedvű társaság üdvözöl és érdeklődik. Egy idősebb cigány a társaság hangadója, egészen meghatódik a projekt hallatán, tisztelettel szól hozzánk, rendre utasítja a társait és sok szerencsét kíván az utunkra. Úgy látszik más kulturális közegben is tisztelik azokat ez eszméket, amelyek mentén járjuk az utunkat. Ez több beszélgetésből is előjött. Persze nem vállalkoznának az út fizikai megtételére, de tisztelik a bátorságot és kitartást. Hamarosan elérjük a mezőselyei tavakat. Innen a vásárhelyi országútra lépünk, ami sokkal forgalmasabb. Késő délelőtt van, a Nap is erősebben süt, nem élvezzük már az aszfalton való járást. A falvak szinte egymásba érnek, a község táblája ki van téve a legszélső falu határába. Úgy néz ki, hogy 10-15 km hosszú egy falu, közben hárman megyünk át. Furcsa számomra ez a stílus, itt Maros megyében, sok tábla csak románul van, habár minden falu vegyes lakosságú. Gerebenes község Szentpéter völgye nevű falujában állunk meg. Természetesen a kocsmában. A hűtőből vesszük a vizet, az legalább egy ideig iható marad a hátizsákban. Hangos társaság iszogat egy asztalnál és a beszélgetés a szavazásról folyik. 50 lej fejenként, azért megéri odamenni-hirdeti vélhetőleg a családfő-. Persze annak jó része helyben marad(mármint az 50 lej a kocsmában). Caragiale jut eszembe, nem sokat változott a román társadalom 100 év alatt. Mindenfele eldobott választásra buzdító szórólapokat látok, természetesen a kormánypárt által kiadottakat. Közben a médiába belehallgatva a vártnál magasabb részvételi arányról beszélnek.

Az aszfaltot megunva letérünk egy mezei útra, Mărășești falu fele, ami gyakorlatilag összenőtt Mezőbánddal, de nem a főúton helyezkedik el. Szép hely, új házak, aszfaltos út a faluban. Egy betonkerítés mellett megállok a zsákomban keresgélni valamit meg vizet inni. A gazda jön, elég emelkedett hangon kérdi, hogy keresek e valakit? Nyugodtan válaszolok: csak vizet iszunk, mert megszomjaztunk a hosszú úton. Honnal jönnek, kérdi: Kolozsvárról mondom. Kezd megváltozni a hangja csodálkozóbb és barátságosabb lesz. És hova megyünk. Csíksomlyóba a Pápával találkozni. Az rossz nem lehet, mondja ő ugyan ortodox, de tiszteli a Pápát, mint személyiséget. És minket is, hogy ekkora útra vállalkozunk, hogy vele találkozhassunk. Elkezd magáról mesélni: Moldvából került ide, jó munkahelye van a Gázüzemben, tetszik neki ez a csendes kis falu. Indulásunk elött még felajánlja, hogy hoz egy kis friss vizet nekünk. Nem kérünk, mert közel már Bánd ahol várnak minket.

Mezőbánd nagyközség, a határában a gázüzem egész tekintélyes helyet foglal el. Mindenképp munkahelyeket jelent, jólétet a helyieknek. Közeledünk a templom fele ahol várnak ránk. Fiatal tiszteletes, a felesége kisbabával az ölében, a nagyok meg körülötte futkároznak. Szép család, az unokámról kezdek beszélgetni, a babanevelésről meg ehhez tartozó dolgokról. Hogyan látszik ez nagyszülő szemmel. Egy kis felfrissítő zuhanyozás után a parókiáról a gondnokhoz megyünk. Sül a kürtőskalács, 3 generáció segédkezik. Finom is, az útra is kapunk belőle. Ágicának is viszünk. Az ebéd után útra is kelünk. A gondnok felaljálja, hogy autóval elvisz de csak a hátizsákok számára fogadjuk el. Neki Ágicáék tanyája közelében van a bikafarmja, mindenképp autóval megy, majd visszahozza a tiszteletes, mert sietnie kell a kátéórára. Neki is indulunk a falun keresztül, majd ki belőle. Marcival ketten politikáról meg gazdaságról beszélgetünk, Zsolt interjút készít a tiszteletessel. Így érkezünk egy domb tetejére egy kövezett mezei úton. Egy kis fás ligetben, házikó áll. Ott lakik a Nagy család. Autó az úthoz közel, a házig csak ösvény vezet. Kis házikó, nagy csűr mellette, igazi tanya.

Az egész család a tornácon ül, Ágica a középen egy fotelben. Érkezésünkre megbolydul az udvar ahol a rokonság áll. Kínálnak, a házba invitálnak. Jobb az udvaron mondjuk, ne zavartassák magukat de ezzel csak a zavarukat növeljük. Megpróbálják a házból az asztalt kihozni, sikertelenül. A csűr elől előtolom a talicskát- rá egy kofrázspanót- kész az asztal. Kerül is rá mindenféle. Nehezen indul a beszélgetés, a szülők egyszerű emberek, szeretnének kitenni magukért: etetni itatni akarnak. Közben megnézzük az elkészült bővítményt ahova a fürdőszoba lesz majd telepítve. Nincs víz- az a legnagyobb gond. Mutatom a kútat, hogy miért nem azt használják. Kevés a vize, mondja a gazda nyáron akár ki is száradhat. Van vízvezeték, ahhoz kell csatlakozni, csak messze van. Marci bejelenti, hogy van egy cég aki állja a fürdőszoba teljes költségét, szerezzenek vállalkozót aki elvégzi a munkálatot adjon árajánlatot, induljon minél hamarabb a dolog. A vízvezeték lefektetése pedig a polgármesteri hivatal dolga. A gondnok alpolgármester is, majd ő segít a dolgok elindításában. Közben beszélgetek a rokonsággal, egy unokatestvér aki az egészségügyben dolgozik, sokat segít. Ő mondja, hogy a betegség egy a családban átélt tűzvész után jelentkezett. Ők ugyan véletlen egybeesésnek mondják, de magyarázom hogy egyáltalán nem az, lehet a betegség lelki oka. Keressenek pszichiátert aki ehhez ért és dolgozzanak ezen a szálon. Csak fizikai síkon nagyon ritkán és nehezen oldódnak meg a rákos problémák. Közben Zsolt interjút készít Ágicával, anyjával, apjával, testvérével. Alig hiszik hogy ez velük történik, hogy ennyien összefogtak az ő megsegítésükre. Megígérik, hogy mindent megtesznek. Ezzel válunk el, mennünk kell Madarasra, várnak ránk. Mielőtt a tiszteletestől elválnánk, kérem hogy mondjunk együtt egy imádságot. Az úton körbe állva kis istentiszteletet tart nekünk. Úgy érzem hoztunk valamit ebbe a kis tanyán élő családi körbe, a faluba, a gyülekezetbe. Nehéz megfogalmazni hogy mit. Nem pénzről vagy a figyelemfelkeltéséről van szó. Inkább példát számukra, hogy ha néhány idegen elindult segítő szándékkal és megmozgattak minden lehetőt, nekik is kutya kötelességük hinni a sikerben és megtenni azt is amire saját hitük szerint talán nem is képesek.

Nem térünk vissza Bándra, a mezei úton indulunk Madaras fele. Átbeszéljük a találkozást, tartunk egy csend szakaszt. Jól is esik a mai sok zaj után. Esteledik, de még világosban érünk Madarasra. A kultúrotthonban valamilyen találkozó épp végetért, onnan integetnek hívnak befele. Megvendégelnek a maradékokkal, kérdeznek faggatnak. Egész jó hangulatba csöppentünk. A következő megálló már a szállás. Izolda tiszteletes asszony fogad minket, elhelyez. A parókia teraszán lesz a vacsora, sokáig beszélgetünk egy pohár bor mellett. A madarasiak életéről, a zarándoklatról a zarándok turizmus jelenéről és jövőjéről. Egész nyáron jönnek a gyerekcsoportok a Határtalan programmal. Már épül az új vendégház, hogy jövőre mindenkit fogadhassanak. Zajlik az élet a mezőségen, ennek örvendünk. Ennek szellemében térünk nyugovóra mert a következő hét még mozgalmasabb lesz.

Zarándoklat az életért. Mezőség

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.