Két hónapja tervezem a szülinapomat. Kerek szám, illik valami emlékezetessel megünnepelni. Szaladtam már sok mindenért szaladjak most végre magamért. A december elsejei három ünnepnap ígérkezik a legalkalmasabbnak a megvalósításra. Az útvonal a Jókai túráé alapból, de módosítani kell, hogy kijöjjön a táv. Szállás Várfalván. Csabának mondom először a klubtársak közül. Nagyon tetszik neki, Ő 2 nappal előttem ünnepli szülinapját. Legyen hát közös a buli. Lelkesen mondogatom mindenkinek, sokaknak tetszik (másoknak nem, ahogy ez lenni szokott). Közben Gergő lefoglalja a szállást, készül a szervezés háttérmunkáját lebonyolítani. Katácskám lemond a bécsi adventi-vásáros-útjáról és velünk tart. Tamás mér szombaton, Yana szalad, de ők is ott lesznek. Alakul minden szépen. Már rég nem futottam 60 at egyszuszra, gyanítom nehéz lesz. Inkább pihenéssel készülök rá.
Péntek reggel hatkor kelek szokás szerint. Kinn csípős a hideg, a mínuszok eléggé összesűrűsödtek. Csillagos az ég, naposnak ígérkezik később. Este már mindent kikészítettem, az utazó csomagot és külön azt amivel futni fogok. Felkészülve a hidegre jól megpakolom a futózsákomat. A mellénnyel nem indulok az kicsi. Inkább több legyen mint kevesebb. Kis torna, bőséges, reggeli hosszú öltözködés. Mínusz 10 -nek megfelelően öltözök, szél is lesz helyenként, az még lejjebb nyomja a hőmérsékletet, fel kell rá készülni. Az új Garmin órámat indítgatom. Az este kaptam, szülinapi ajándékként. 45 éve nem hordok karórát, ideje váltani. Nem igazán értek hozzá, a telefonon is elindítom a stravat. Biztos ami biztos.
Jókedvűen lépek ki a kapun, a hideg megcsíp de nem vészes, a nap már mutatkozik, a fénye jó, melege viszont nincs. Boglárral indulok a Kerekdombról. Neki csak egy óra ideje van, de részt szeretne venni. Jó iramban haladunk a városban, túl korán érünk a Györgyfalvi út aljába. Sebaj, teszünk még egy kört a Szopori út fele, hadd gyűljenek a kilométerek. Csabánál találkozunk a csapattal. Dénes és Gyöngyike már várnak, izgatottan tanakodnak, mit is vigyenek. Hideg lesz vagy meleg? Hosszú az út, a kitett magaslatokon szél lesz, öltözzetek vastagon. Meg is szívlelik tanácsaimat. Örömmel indulunk neki a Palocsai gyümölcsösnek, jó ideig az aszfalton. Deres a mező ultra futóverseny lesz ma ezen a területen, több helyen keresztezzük a kijelölt pályát. Zoli a feleki sípályán csatlakozik hozzánk, pihedzsekiben vár ránk, nem lehet nagy melege. A sípályán felfele kellemesen kimelegszünk. Én a 15. km- nél tartok, nem erőltetem a ritmust, sok van még hátra. Le is maradok, de valaki mindig visszatér, hogy ne legyek egyedül. Ez végig így lesz, jó csapattársaim vannak. Türelemjáték ez, a saját és a társaink türelmével játszunk.
Deres mezőn, csonttá fagyott mocsaran, erdő tisztásán keresztül haladunk, hogy elérjük a bányabükki Lukoilnál a tordai műutat. Átvágva rajta, bevetjük magunkat az erdőbe. Itt még hűvösebb van, habár 10 óra elmúlt. A Nap ereje nem bír a fagyos széllel. A csősál a fejemen a ráhúzott kapucnihoz hozzáfagy, a kipárolgott izzadságtól. Mozgás közben nem fázok, rövid időre még a kesztyűt is lehúzom. Kiérve a Bükki erdőből, pihenőt tartunk. Tea, kis kaja, emlékek. Az első ilyen közös futásról beszélünk, amikor Torockóig jutottunk el, ott a záporeső mosott le a Nagyárkon hajnal előtt. Most az eső nem fenyeget, engem viszont már környékez a rosszullét. A holtpont olyan 5-6 óra futás után áll be, az idén minden hosszú futásomon menetrendszerüen megjelent. Reméltem, hogy a maiból kimarad. Gyakrabban állok meg, tanácskozunk az útvonalról, keresem a változatokat. Nem húz a motor, nem jó a fűtés, ez hidegben veszélyes is lehet. Megállni amúgy nincs értelme, viszont nagyon belassultam. Az autópálya hídja után pihenőt kérek, almát eszek zsömlével, az jól esik. Az aktuális terv, hogy a Hasadék tetején haladjunk, be a Hesdát patak völgyébe, majd a Csukás vízesései mentén érjük el az Aranyos partját. Előkapom a botokat, azokra támaszkodva tolom magam felfele. A csapat fázik és elhúz előre, egyenként visszajönnek kísérni engem. A Hasadék tetejéből annak megkerülése lesz, az épp aktuális vezető rosszul értelmezi az amúgy olvashatatlan írást az útjelző nyílon. Elérjük a szindi utat, majd ereszkedünk befele a Hasadék déli vége fele. Kellemes meglepetés, hogy itt legalább 5 fokkal melegebb van, mint eddig volt. Mondjuk, itt nem olvad ki a bajuszom, ami az én téli hőmérőm (ami -5 körül kezd megfagyni). A hegyi-mentők tanyája fele megyünk, itt Toni köszön rám. Reggel a Főtéren láttam, egy bringás csapatot készült követni, akik Gyulafehérvárra indultnak. Csodálkozik, hogy kerülök én ide. Doru is megjelenik behív a házba, teát főz, leültet. Rövid időutazás következik, vissza a nyolcvanas évekbe. Meleg tea, zsömle olajbogyóval, amit az egyik hegyi-mentő kolegától kapok egészen kellemesen helyrerak. Érzem, visszatér belém az erő, vidáman búcsúzok a régi mászótársaktól és emlékektől.
A Hesdát patak jobb partján haladva, szép erdei úton, ösvényen már tartatni tudom a lépést a többiekkel, mesélek a múltról, filózunk a jelenről. Szelfi is készül a gyönyörű tájjal, kitűnően érezzük magunkat. Hamarosan elérjük a vízesést, ahol át kell a patakon menni. Nyáron itt térdig gázoltam a vízbe, félóra múlva száraz volt a cipőm. Akkor +35 volt most meg -5, nem ismétlem meg a bravúrt. A jeges köveken egyensúlyozva vízmentesen kerülünk a túlsó partra. Tamás hív, várnak ránk az úton, siessünk mert fáznak. Örülök, hogy kijöttek elénk, jó meleg teával. Innen már 8- as létszámra duzzad a csapatunk + a 2 kisegítő, akik autóval haladnak tovább: Gergő, aki kihozta a többieket, és Zsömle aki Szindről szegődött mellénk. Alival indulok kellemes beszélgetésben, ő majd elhúz az élcsapattal. Tamás és Alpár velem marad, a többiek eltűnnek. Gondolom örülnek, hogy kissé erősebb ritmusban szaladhatnak. Innen már közel a szállás, egy 10- es lehet max. Jól elbeszélgetünk, kisebb ritmusváltásokat is elindítok, jól működik a szervezetem, így 50 km- en túl igazán meg vagyok vele elégedve. A falu utcáin kocogunk már, majd kifutunk Várfalváról, befutunk Rákosra. Az Ekevár előtt várnak a csapattársak és gratulálnak. Korai még ez, mondom és tovább futok. Még csaknem 6 km van, mindenképp teljesíteni akarom a hatvanat, egy métert sem hagyok ki belőle. Kezdődik a keringő a falu utcáin. Meglepő, hogy milyen sok van belőlük és milyen szerteágazóak Vannak zsákutcák is, amelyből vagy a kerítés vagy a kutyafalka fordít vissza. Rohamosan sötétedik, indulok az aszfaltút fele, ott lámpák vannak, nem akarom a fejlámpámat elővenni, de még 3 km hátravan. Érzem, hogy újra elhagyni készül az erőm, lassulok, fázok, minden bajom kezd lenni. Csaba hív- hol vagyok mert kijön elémbe. Ez jól esik, támogatással könnyebb a végső harcot megvívni Az utolsó kilométerek drágán adják magukat. De nem kegyelmezek nekik. 60.0 :ennyit mutat a strava amikor a kapuba érkezem. Hatalmasat üvöltök, megölelem Csabát, Gergőt, Katácskámat, mindenkit aki elémbe jön. Így ujjongva rontok be a házba, mintha valami óriásit teljesítettem volna. Megvan a 60- az idei szülinapi ajándékom. Hosszúnak, gyötrelmesnek tűnt, de visszanézve nem is volt olyan rossz. Megtapasztaltam családom és társaim szeretetét türelmét, együttérzését, tiszteletét. Ez többet jelentett mindennél. Zoli 60 kipipálva 2018- ra.
https://www.strava.com/activities/1992844444