Rég tervezem bejárni Kolozsvár körül a Mária-utat. Mákófalva fele egész Hídalmásig és vissza az északi ágon Fodorháza fele, Kide, Szamosújvár, Mócs, Kolozs. Elég hosszú út, érdekes szép tájon halad át. Ellenőrizni kell a jelzés minőségét, az út követhetőségét. A szálláshelyeket nagyjából ismerem, de a templomokban nem jártam. Úton akarok lenni. A tervezgetés régóta folyik, de cselekvés még nem lett belőle. Szombat délelőtt a kolozsi fürdő sós tavában lubickolva a Katácskám megkérdezte, csak úgy beszélgetés témaként. Mit csinálsz holnap? -én Fodorházára megyek énekelni a kórussal-. Én bringázok egy hosszút, találkozzunk Fodorházán. Így született az akcióterv. Elmegyek Középlakig majd megnézem az utat amit Pista és Lajos talált és nem az aszfalton vezet. Visszafele Esküllő, Fodorháza Diós, Kajántó. Ez kb. 110 km, szép kis túra vasárnapra.

Reggel 4:50 kor ébredek, keresem a telefonomon hogy miért nem ébresztett. 4:30-ra állítottam be.   Kinn még sötét van, nem is bánom hogy nem indulok 5-kor ahogy elterveztem. Kies borus az idő, bepakolom az eső és nap ellen a szükségeseket, néhány gélt, a doboz magot, azokat amik egy 10 órás futásra szoktam. Rég nem bringáztam hosszút, 100 km.-t 20 éves koromban tekertem előszőr, azóta inkább túráztam futottam. Este még megnézegettem az útvonalat, Bács fele indulok az országúton. A Hóján keresztűl sok időt vesztenék, azt külömben is eléggé ismerem.

Rövid reggeli, hátizsák a hátra, sisak mellény és felpattanok a bringára. 5:53 kor indítom a stravat. Már dereng, gyenge a fény, de lámpa nem szükséges. A mellény rajtam elég rikító, hogy láthassanak az úton. Gyér a forgalom, friss a levegő, élvezettel tekerek a városból kifele. Bács, szucsági letérő, Andrásfalva csak úgy suhannak el mellettem. A mérai letérőnél állok meg először. Melegem van a mellény alatt, vizet is kell inni, kis pihenő sem árt 15 km után. Élvezem a helyzetet, a nap még nem látszik, de kezd meleg lenni. Le a pólót, csak mellényt a zsákra. Így kellemesebb. Jó ritmusban tekerek, néhány kamion előz, de szépen kikerülnek. Lehet, a sofőrök is bringáznak szabad idejükben. Az autópálya letérőnél elhúzok Gorbó fele. 2 éve megvan a letérő, mégsem közlekedik erre senki. Vista után látom meg a napot, egy kanyarban a domboldal fölé emelkedni. A Nádasmentén tekerek felfele. Vonat dudál a közelben. Mákófalva állomásánál utolérem a dudáló vonatot mielőtt tovább indulna. Régi utak emlékei kavarognak. A budapesti út Gergővel, a Máriamaraton, Frenkivel jót beszélgettünk ezen a szakaszon. Keresem a jeleket, de nem lelek egyet sem, azok is eltűntek amelyek eddig megvoltak. Neki kell fogni újra építeni az utat.

A második pihenőt a Bogártelki letérőnél tartom. Kis, románkori templom van a temetőkert közepén. Most tábla is van a kapun, ami jelzi, hogy ez a daróci református templom- persze románul írva. Érdekes kombináció, de jó, hogy vannak műemlékjelző barna táblák. A tartalmukon még finomítani kellene. Egeres Gyártelep következik, élénk az élet reggel fel nyolckor. A kocsma törzsvendégei már sörüket iszogatják, cigánypurdék rohangásznak. Igazi ipari táj, vagy inkább csak az emléke a valamikor virágzó bányaiparnak. Újabb tábla a műemlék hőerőműhöz vezető utat mutatja.  Meg a Bocskay kastélyhoz vezetőt. Ugyan serénykedtek itt a táblaállítók, ennyit egy helyen rég láttam. Elkelne egy Mária-utas tájékoztató tábla is. Nem állok meg, csak nézelődök és csodálkozok, tekerek közepes ritmusban. Nem szeretnék beszédbe elegyedni azon polgárokkal akik reggel a kocsmában kezdik a napot. Ők is műemléknek számítanak: egy rég letűnt kora emlékeztetnek. Egeres faluban elhagyom a főutat ami tovább megy Jegenye fele. Az enyém a domboldalra hág felfele, Nagypetri irányába. Friss aszfalt van rajta, legutóbb elég döcögős volt még. Fentről szép a vidék, üde zöld minden, és csendes csendes. Itt látok néhány Mária-út jelet. Jó ritmusban kapaszkodok a friss aszfalton, az út közepén tekerhetek ívekben( mert úgy könnyebb mászni), senki nem zavar. Hamarosan kiderül miért. Az aszfalt véget ér és rám köszönt a törött beton gidres-gödrös út. Hát ezért nem közlekednek erre fele, megvárják míg összeér a másik irányból jövő aszfaltsávval. Közben beérek Nagypetribe.

Megkeresem a Magdolna Panziót ahol a zarándokoknak szállást biztosítanak. Én nem aludtam ott soha, de mindenki nagyon dicséri. Korán van még, csend lengi körül mindkét épületet. Sok autó parkol körülötte, gondolom a vendégeké. A zarándokok nem járnak autóval. Ezek inkább timbildingeseknek néznek ki. Lehet csak egyszerű hétvégi bulisok. Gurulok a faluban lefele, és keresem a Kispetribe vezető utat. Anyám meséiből ismerem Kispetrit, gyerekként itt vészelte át Kolozsvár bombázását és az utána következő nehéz időket. Soha nem jutottam el, hogy megnézhessem ezeket a helyeket. Meglátom a táblát és gondolkodás nélkül ráfordulok az útra. Az aszfalt hamar véget ér, köves de tűrhetően járható út vezet egy farmig. Hátizsákos fiatalember jön velem szembe. Láthatóan csodálkozva köszön, de nem kérdez rá, hogy mit is keresek erre. A farm után az út meg rosszabbá válik, világos, hogy nem erre közlekednek a Kispetribe igyevők. Sebaj, majd a jobbik úton jövök visszafele. Nem terveztem be ezt a  kitérőt, de jól állok az idővel, belefér a mai napba. Nagypetri eltűnik a dombok között, Kispetri még nem tűnik elő. Egyedül vagyok a vízmosáshoz hasonló úton. Jó, hogy nem autóval jöttem. Terepbringának ideális, gyakorlom a kövek és árkok kerülését, átugrását, az egyensuly megtartását a hátsó kerék homokban való kipörgetését. Érdekes, nem készültem nem számítottam rá, de belefér (akkor meg nem gondoltam mi minden kell meg a mai napba beleférjen). Átmászok egy vízválasztón és messze meglátok egy templomtornyot.

Az lesz Kispetri, mondom magamnak. Tekereg az út a kerekeim alatt, nyomom elég jó ritmusban, amennyire a kövek és a homok engedi, de a torony nem akar közeledni. Sebaj, élvezem a tájat, leköt a technikára való odafigyelés. Nem lenne tanácsos itt elesni, mert nem nagyon jár erre senki aki összeszedjen. Közben megjelennek az első házak is, nem is olyan kicsi ez a falu. Valaha jobb napokat látott, az istállók felől gurulok be a faluba. Állatot nem sokat látok, de barnabőrűt annál többet. Kocsma nincs ahol gyülekezzenek, de a mezőn sem szorgoskodik senki. Biztos azért mert vasárnap van. Azért egy párral mégis találkozok, motoros kaszát cipel az ember a vállán, az asszony szatyrot a kezében. Városiaknak tűnnek akik füvet nyírni mennek a kertbe. Az állatoknak nem kaszálnak olyan géppel. Vidáman köszönnek, de nem elegyedünk szóba, gurulok tovább. A református templom impozáns, dombtetőn áll de kapuja be van zárva, a parókián sem látszik mozgás. Körüljárom, mert ez a falu központja, több utca fut ide össze, egyik közülük aszfaltos. Nem kell sok ész hozzá, hogy megállapítsam, hogy ezen járnak a falusiak ki a külvilágba. Itt lakik valahol Lajoska, volt osztálytársam, akivel a tavaly találkoztam sok év után. Nincs most időm keresgélni, csak eljátszom a gondolattal, melyik lehet az ő háza. Nem hasonlít Nagypetrihez, más vidék ez itt. Még a templom előtt észrevettem egy piros csík turistajelzést, ami az utammal egyirányba visz. Az Almási vár van itt a közelben, gondolom oda visz a jelzés. Elragad a jó aszfaltos út, gyorsulok lefele. Senki nem jár az úton, gurulhatok kedvemre. Azt gondoltam visszajutok Nagypetribe, de teljesen más irányba visz az út. El is érem egy falu házait, az első emberre ráköszönök. Jó Napot kívánok. Bivaly szemekkel néz vissza rám, meg nem szólal. Buna Ziua ismétlem meg, erre felel, beszélni kezd, el mondja hol vagyok és megmutatja merre menjek Középlak fele. Ennyire bénítólag hat errefelé a magyar szó. Faluturizmust mindenki szeretne, jól hangzik, de az emberek elfogadása nehezen megy. Vajon mit válaszolt volna, ha angolul köszönök rá. Na nem sokat filózok, tekerek kifele a faluból Középlak irányába. Itt már van jócskán forgalom.

Egy hegytetőn meglátom az Almási várat is, de túl messze van, nem térek vissza hozzá. Az idő kezd szorítani, igyekszem tartani a tervet, sok van meg Hidalmásig. A stravat nézem, a táv szerint már rég ott kellene legyek. Hosszúra sikerült ez a kitérő a múltba: időben, térben egyaránt. Középlakon egy újabb emlék toppan elém: az első önálló magasépítési munkám. A templom torony és tető festését, javítását vállaltam volt fel. Bonyolultabb, költségesebb volt, mint reméltem. A megbeszélt költségvetés szűkösnek, az addig megszerzett tapasztalatom kevésnek bizonyult. Keserves volt, a végére minden baráti segítséget igénybe vettem, a kapott pénz alig volt elég a munkások kifizetésére. Harag lett a vége, örültem, hogy megszabadultam ezen munkától. De hát ilyen a vállalkozás.

Hamarosan kezdődik az a szakasz, amit újonnan akarok bejárni, oda kell figyelni. A falu után az első letérőn el is indulok, de csak egy homokbányáig jutok, a patakon nem tudok átkelni. Ránézek a térképre,  a következő letérő az enyém. Itt már híd is van és aszfaltos út. Az híd után egy köves út visz egy farmig majd egy mezei út, a jó irányba. Utol is érek egy embert, aki szintén bringával van. Megkérdem hogy Szutor fele jól megyek-e. Már meg is érkeztem, mondja. Aztán honnan-hova, faggat tovább. Elmondom, csodálkozik, de látott már valószínűleg hozzám hasonlót. Megkérdem, hogyan jutok el Hidalmásig. Elmondja, hogy mindjárt elérem a jó aszfaltutat aztán tovább Zimbor, Almásszentmihály és utána Hidalmás. Azt ismerem, mondom, de én a mezőn erdőn keresztűl akarok menni. Hát ő olyan utat nem ismer, mért nem jó nekem az aszfalt. Túl zajos mondom. Hát akkor jó szerencsét, keressem meg az utamat.  El is jutok szerencsésen Zimborig a mezei úton, de itt megáll a tudomány. Kinéztem magamnak egy változatot, de az Almás patak túl nagy ahhoz, hogy átgázolhassak rajta, új utat kell keresnem a bal parton, amelyen most vagyok.

Hát akkor eljött a technologia ideje. Megnyitom a maps.me aplikációt beírom Hidalmást és ki is ad egy 9,2km-es útvonalat. Tetszik, mert ezzel az applikációval jöttem le, a felhőben úszó Hargitáról, egész pontosnak bizonyult akkor. Neki is indulok, memorálom az irányt és elteszem a telefont. Persze az első kereszteződésnél már rossz irányba megyek. Azt csinálom, hogy kezembe veszem a telefont és fél kézzel fogom a kormányt. Ez megy is az sima úton. El is jutok simán a hátralevő 7-km ig. Itt az út elmegy másfele, abba az irányba amelybe menni kéne még ösvény sincs. Körbejárok, leteszem a bringát, bemegyek a bozótba, de csak még sűrűbb bozót van előttem minden irányba, a meglevő  úton csak távolodok a trektől. Út vagy trek? A treket választom. Fél kezemmel a bringát tolom, másikban a telefon. Elég lassan haladok előre a bozótban, de a távolság csökken.

Eljutok egy suvadásig. meredek agyagpart szakadt itt le, bele egyenesen a patakba. A közepe táján van egy ösvénynek látszó vonal. Fennhagyom a bringát, elindulok megnézni, mi van a suvadáson túl. Jó kis legelőt találok, gazos de lehet rajta haladni. Vissza a bringáért. Nem veszélytelen mutatvány átkelni a suvadáson, de a bringát átvinni nem lesz könnyű. Más megoldást nem látok. Elkezdem a Miatyánkot mondani hangosan. Felkapom a bringát a vállamra, egy olyan pozícióba, ami teljesen szokatlan, soha nem fogtam még így, de nem éri a földet, és tudok tőle lépegetni. A hegy felől kell tartsam, mert a bal kezemben, a völgy fele, nem lenne biztos. Minden lépésem teljesen biztonságos, csak magam elé nézek amíg átjutok a veszélyes szakaszon.

Már csak 6 km van hátra. Egy völgy van előttem, amin át kell jutnom. Megyek amíg lehet a telefonnak egyik kezemben, a bringával a másikban. Közben nagyon figyelem a völgyet. Teljesen be van nőve, patak van a közepén ami nem tűnik mélynek. Meglátok egy tisztást a túlsó oldalon, arra irányulok. Telefon a zsákba és irány a tisztás. Nagyon sűrű a bozót, állatnyomokat találok azokat követem. Azok letördelték kitágították valamennyire a járatokat. Elérem a vizet. Alig csörgedezik, át lehet ugrani. A sár sem nagy a szélén. Kifele a tisztásra. Elő a telefont, már 5,8-nál tartok, utat találok újra. Haladok néhány métert a jó irányba. Az út sajnos hamarosan eltér. Újra be a sűrűbe, egy elvadult gyümölcsösbe érek. Eszem két szem szilvát. Nem tudom hol járhattak ide be, de minden oldalról kökénybokrok veszik körül. Kipróbálok 3 irányt, vissza kell forduljak. Végül csak találok egy átjárót. A karjaimról és combjaimról csordogál a vér. Mondom továbbra is a Miatyánkat, más megoldást nem látok. Bekapok egy szem kökényt, az jól esik.

Végre ritkul a bozót és kiérek egy útra. Merőleges ugyan az irányra de az úton túl egy frissen learatott búzamező terül el amin a trek irányába lehet haladni. Meg vagyok élve. Látszik Hidalmás felismerem a különböző épületeket. Hamarosan elérem az utat, ami a búzamező szélen halad, majd a mezei földutat, ami a farmra vezet, utána hamarosan beérek Hidalmásra. Meglátom a házat ahol valamikor megszálltam, az ifjúsági tábort. Itt majd megmosdok, eszek, iszok. Nagyon szép emlékeim vannak az ittlétemről. Azzal is maradok. A kapun lakat, senki a közelben, telefonjel nincs. Se víz, csak ami a kulacsomban van, de az csak ivásra való. A szél a vért megszárította közben rajtam, felesleges a mosdás. Néhány mag, energiaszelet, korty víz. 81 km.-nél tartok.

Újabb irányt veszek Ugróc fele. Az út aszfaltos, neki is iramodok. Nem sajognak nem zavarnak a sebeim, mehetek nyugodtan. Jólesik belefeszülni a pedálozásba,az utóbbi óra bozótharca után. Suhan is az út a kerekek alatt, majd elfogy az aszfalt, követem a köves utat, el is érem az első falut. Névtábla nincs se olyan hely ahonnan következtetni lehessen a falu nevére. Megállok, keresem a térképen. Ez Miluani falu, amiben vagyok, Ugroc a másik völgyben van. Hol tértem le a helyes útról? Máriaut jelet kettőt láttam egész úton, az is rég volt. Asszonyok jönnek, őket kérdem: hol is vagyok. Jól gondoltam, Miluani-ban. Hogyan jutok Ugrocba. Ó sokat kell menni abba az irányba –mutatják ahonnan jöttem- amíg elérek egy hidat, utána jobbra térek. -Ott van egy kereszt- igen, ott kell eltérni. Ott valóban találok is egy Mária-út jelet de az csak onnan látszik ahonnan most jövök. Az út amire rá kell térnem, egy keréknyom a mezőn keresztül a patak partján. A google térkép helyi érdekű autóval járható útnak tünteti fel. Rég lehetett az. Hát végül is nem rosszabb mint a kispetrii út, el is indulok rajta. Még egy egyedül baktató pásztorral is találkozok.

Hamarosan megjelenik Ugroc. Persze tábla itt sincs, végigmegyek a falun és keresem az Esküllő fele vezető utat. Mellékutcának néz ki, de nekem az a sugallatom, hogy arra kell menni. A térképeim épp mind meghaltak, nem látok egyiken sem semmit. Beállok egy almafa alá hűsölni, vizet inni, tán még egy almát is leszedni a fáról. Egy anyóka jelenik meg, furcsán néz rám, nem lehet túl bizalomgerjesztő a kinézésem. Köszönök, beszédbe elegyedek, hogy oldjam a pillanat feszültségét. Vizet kérek. Szívesen, mondja és elindul a kút fele. Követem a kulacsommal, mert egy kis friss víz bizony jól esik. Közben elmondom merre jártam, látom nem nagyon hiszi. Mi történt a kezemmel, elestem? Ráhagyom, hogy elestem, az erdőben ott szaggattak meg a bokrok. Jó a víz, a beszélgetés. Lassan elbúcsúzok, indulok a helyes úton. Egy férfi jön szembe, attól is megkérdem, hogy jo úton járok-e. Az már beszédesebb, részletesen elmagyarázza Esküllőig az utat.

Túl meredek a lejtő és tűző a nap leszállok és tolom a bringát. Az izgalmak elmúltak, csökken az adrenalin, jön a fáradság, közeledek a 100.-dik km fele. Nem sokat filózok ezen, az erdő hűvösében csak visszapattanok a bringára és nyomom felfele. Elérem a főutat, innen már tájékozódási problémáim nem lesznek. Még hátra van majdnem 40 km. Fenn a hegytetőn ér véget Szilágy megye, szívélyesen üdvözöl a tábla két nyelven is. Az aszfalt is itt ér véget. Kolozs megye nem üdvözöl semmivel, csak poros köves gödrös úttal.  Az visz be Kisesküllő határáig. A cigánysor után már megjelenik az aszfalt is. Mégis csak Kolozs megyében vagyunk. Mária út jel itt sem sok van, elvétve azért látok egyet-egyet.

Nagyesküllő már komolyabb falu, ott már egy kocsma is nyitva van. Első gondolatom, hogy megállok, iszok egy jó hideg ásványvizet. Közeledve a kocsmához, meggondolom magam, nem vonz az ott levő társaság, nem szívesen magyarázgatnám nekik a kalandjaimat. Továbbgurulok, majd iszok az ugroci kútvízből, jó lesz az hazáig. Fodorháza a következő falu, meg is érkeztem a találkánk helyére.  Beülök a fedeles buszmegállóba, az árnyékba, falatozni a hátizsákból. Hívom Katácskámat, de nem veszi fel. Biztos énekelnek, majd visszahív. Emberek járkálnak, egy közelebb is jön, beszédbe elegyedünk, mesélem merre jártam. Megdicséri kitartásomat, erőnlétemet. Jólesik és telik az idő. A sok pihenés nem tesz jót az izmoknak, Katácskámmal majd otthon találkozunk, úgysem illettem volna bele a társaságba, nem is maradtam volna.

Rátérek a jól ismert országútra, amelyen egy időben sokat jártunk a Kidei határban levő telkünkre.  Régi álmok, tervek, nem sok maradt belőlük. Az ott látott Mária-út jel indított az első sportzarándoklatra Csíkszeredába Erőss Zsolt emlékére. 5 éve annak és íme most járom az utat és hívok mindenkit, zarándoklatot vezetek. Sólyomfalva a következő falu nincs sok érdekes benne, majd Baboc jön. Előtte utolér egy bringás csapat, jobb ritmusban nyomják mint én, könnyű országúti bringákkal vannak. Köszönnek és gurulnak tovább. Hosszú emelkedő kezdődik egész Diósig. Nagy a forgalom, de nem zavarnak. El vagyok a gondolataimmal, csak mászni mászni, meg sem állok a hegy tetejéig. Egy kis víz néhány szem maggal majd kellemes suhanás lefele a tó partjára. Kajántó faluban megiszom az utolsó korty vizemet, remélve hátha találok frisset. De sem ivókút, sem bolt, kocsma, nincs hogy pótolhassam. Sebaj, kibírom a hátralévő 12 kmt. Főleg lefele visz az út, egész kellemes. Egy szilvafa alatt csak megállok és bekapok néhány szem szilvát. Fantasztikusan jól esik, az a friss gyümölcs több energiát ad mint egy profi gél. Innen hazáig már egy kellemes tekerés, csak a kapuban szállok le a bringáról. Katácskám már otthon van, kissé megrémül a látványomtól. Gyorsan lezuhanyozok, lemosom a port és vért magamról, így már nyugodtan  vacsorázhatunk együtt. 136 km.-t tekertem terepen, aszfalton, bozótban, napban, szélben. Követtem az utat, a bennem megjelenő sugallatokat, megérzéseket, kerestem a válaszokat. Folytatás következik a keleti ágon egy más napon. Az útvonal itt látható:  https://www.strava.com/activities/1767412932

Kolozsvártól nyugatra a Mária-úton

One thought on “Kolozsvártól nyugatra a Mária-úton

  • augusztus 15, 2018 at 7:08 de.
    Permalink

    Nagyon ugyes es kitarto vagy Zoli,tovabbi sok sikert es minden jot kivanunk!Gratulalunk sok szeretettel Toni es Erzsike!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..