Eljött a 2017-es év vége,  összegezni kellene a jót-rosszat, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna. Egy szóval leírva a 2017- es évet, azt mondom, hogy a lehetetlenek éve volt. Sok terv, álom, tennivaló összegyűlt és tornyosodott előttem, csak néztem fel rájuk, hogy ki fogja ezt mind megcsinálni, milyen erőből, milyen akarattal. Az a sok év amit megéltem megtanított arra, hogy ezekkel a kérdésekkel ne foglalkozzam. Aminek meg kell valósulnia az meg is fog, a többit hiába kínozom. Eszerint elemeztem, szelektáltam, koncentráltam. A kereskedelmi vállalkozás nem sok jóval biztatott, beködösödött előtte a világ, így ment egész éven át. Egy-egy ugrás kiemelte ködből és előre lökte, de igazán most sem tart sehol. A sport, a futás az álmok mezejére lépett. A fizikai erőnlétem egyre gyengébb lett, igazán csak a vágyak vittek előre.

A tavaly kitűzött cél erre az évre, a visszatérés volt Chamonix-ba, megfutni a Mont Blanc környékét. Erre decemberben kellett regisztrálni, és várni a jószerencsét, hogy elfogadjanak a sorshúzáson. Hihetetlenül simán ment minden, pedig igazán semmire sem voltam felkészülve. Forrásaim hiányosak voltak, a kvalifikációs pontszám is kevés lett volna, ha nem jön egy változás. Fizikailag rossz állapotban kezdetem az évet, a hosszú futások nem igazán mentek. A Radnai Sky Race szervezése sem kecsegtetett sok jóval, csak a konok elhatározás volt, hogy mindenképp megcsinálom.

Január közepén meglett a sorshúzás, pénzem is akadt hogy kifizessem, mehettem a CCC-re. Ez beindította a tudatos felkészülés folyamatát. Szépen sántikálva, de jó lendülettel levezéreltem a Téli Bükkfutás rám eső részét, bemutattam a Radnai versenyt a Kárpát-körverseny gáláján.

Belendültem a nyári felkészülésre. Konkrét tervet készítettem az Istria 100- ra, amit a CCC felkészítőjének, tesztversenyének szántam. Jól sikerült a felkészülési sorozat a Vladeasa Winter Trail, Primavera, Enyed Maraton, Hasadékfutás, Torockó környéki háromnapos edzés. Az Istria 100 a vártnál jobba sikerült, fizikailag nem ölt meg, mint ahogy elvártam volna. Talán itt kissé elbíztam magam a jövőt illetően. A Szakrális Maraton Csíkban szépen összejött, az edzések a Radnaiban jól sikerultek, de kaptam egy figyelmeztetést. Jobb lábam megsérült valószínűleg a bal kímélése miatt túlterheltem. Megismétlődött az ijesztő roppanás, a Hójában vezetett edzés alkalmával is. Ez a CCC előtt 2 hónappal volt, gyakorlatilag lesántultam, nem igazán tudtam kezelni sem a dolgot. Orvosi segítség nem akadt, a gyógyászati tanácsok nem tűntek működőképeseknek, ezért nem fogadtam őket meg. A Radnai verseny igazgatójaként sántítva bár, de végigcsináltam és kitűnően sikerült. Pihenésre idő nem volt, mert jött a Mária Maraton. Kolozsvár Csíksomlyó közötti szakaszán vezetőnek jelentkeztem. Itt szaladni egyáltalán nem bírtam, de bringán ülve végigcsináltam. Hatalmas élménynek bizonyult, Vikivel, Lacival, Andrással és a többi hozzánk csatlakozóval végigvinni ezt a sportzarándoklatot. Itt fogalmazódott meg bennem az, hogy most már azt csinálom, amire testileg nem vagyok képes. Magával ragadott az Erő ami eddig vitt, és azért romlottam le fizikailag, hogy megélhessem annak a csodáját, hogy úgy is végig tudom vinni amit véghez kell vinnem. Tudtam, hogy ezután a CCC-t végig fogom csinálni, de azt is tudtam, hogy maximálisan optimizálnom kell az életvitelem. Ezt meg is tettem, lemondtam mindenről ami nem szolgálta a célt. Az edzéseket is alárendeltem a pillanatnyi megérzéseknek, eltértem a tervtől, módosítottam, úgy játszottam, hogy ne hajtsam túl magam, de ne is lankadjak. A stratégia sikeresnek bizonyult, mert a CCC-t befejeztem, igaz 80 perccel a megálmodott időn túl, de 80 perccel a limit előtt, ami az egész verseny ideje alatt a legnagyobb stresszet jelentette számomra.

Meglett, az idei nagy cél teljesült az a kihívás ami érezteti, hogy ember vagyok. És következett ami mindig ezután szokott: vége, hogyan tovább, merre tovább. Chamonix-ból hazatérve első utam a sebészhez vezetett. Utána természetesen a műtét következett. Ez rég fölöttem lebegett, mindig azt tartottam, hogy meg lehet nélküle is oldani, de most úgy döntöttem, hogy mégis bevállalom. Tűnjön el végre a fejem felől. Érdekes élmény volt, jó 2 hónapra kivont a forgalomból, amit anyagilag megsínylettem, lelkileg viszont nem. Talán pont ez kellett, hogy elinduljanak azok a gondolatok, amelyek a jövőnek alapjai lesznek. Szükséges a váltás, a vállalkozásaim átalakítása, a foglalkozásaim számának csökkentése.

Így született meg az elhatározás, hogy a 2018-as Csíksomlyói búcsúra zarándokcsapatot fogok vezetni. Kolozsvárról 10 nap alatt jutunk el Csíksomlyóra. A 2018 as évre a túravezetést teszem tevékenységem alapjává, kiépítve minden ehhez szükséges infrastruktúrát. Vezetői licenc megszerzésétől kezdve a túraútvonalak kiépítéséig, a partnerek, besegítők, megtalálásáig, beszervezéséig. Izgalmas feladat, egyre jobban vonz. Újraindult a Puzdra Menedékház építésének a szervezése, új lehetőségek, új erőforrások jöttek előtérbe.

Új minőség jelent meg életemben. Megszületett az első unokám. Az új minőséghez új feladatok járnak, új emberként kell eléjükbe állni. Jó érzés, hogy képes vagyok újra változni.

Nagyon vártam ezt a Karácsonyt, nagyon vártam ezt a változást. Izgalmas feladat kitalálni, milyennek kell lennem, hogy megélhessem annak az új énemnek a megszületését, ami most bontakozik ki belőlem. Csodálatos, hogy le tudom írni mindezt és meg fogom valósítani mindazt ami rám vár. Biztos nem úgy, ahogy most itt elgondolom, de biztos, hogy úgy ahogy minden pillanatban az előttem  majd megjelenik. A Karácsony hajnalát szakrális futással köszöntöttem. Valamikor azt hittem ezt én találtam ki, aztán kiderült, hogy olyan aktivitás amit mások már régen szervezett formában csinálnak. Nem így mint én, de mindenki a maga módján. Körbefutottam Kolozsvár jelentősebb, számomra fontosabb templomait és mindenhol találtam valamit. A kezdeti gondolat az Őserő volt. Az kerestem mindenhol és mindenhol más formában találtam rá. Az ortodox templom is tudott valamit mondani számomra, én is mondtam valamit mindenhol. Kiválasztottam 3 egyéniséget, akiknek sugallatát követni fogom az elkövetkező évben. Mátyás Király az akiről Kolozsváron sokat hallunk és még többet fogunk a 2018-as évben ami az Ő éve lesz. Márton Áron most kezd kibontakozni előttem, az ő egyszerű és eltökélt cselekedetei mindig inspiráltak. Kós Károly akinek az épületeit mindig csodáltam, akit még élőben láthattam gyerekkoromban, mindig példakép volt számomra. Minél többet foglalkozom vele, annál sokoldalúbbnak, komplexebbnek látom. Különböző világokat képviselnek, nem is igazán tudom mi a közös bennük. Érzem viszont azt az Őserőt amire nekem- nekünk mindnyájunknak- szüksége van. Érzem bennük, hogy mindig időszerűek. Fülemben hangzik mindig a Lovasíjjász zseniális mondása. “Nem az ősöket kell követni, hanem azt amit az ősök követtek. Megtalálni mindenhol, mindenben, azt az Őserőt, ami előre visz, ami átsegít mindenen, ami megmutatja hol, mit, mikor  kell tenned, azt is hogyan.

Ez az idei Karácsony üzenete számomra, a szellemi születés, a megújulás, az eltökélt, konok előrehaladás szükségessége, oly módon, hogy mindig segítsek azoknak, akik nem látják az utat, vagy nincs elég erejük, hitük haladni rajta. Bízom benne, hogy hatalmas lépésekkel tudok majd haladni ezen az új úton, az Új Évben az Új Életcélok fele.

Karácsonyi gondolatok az Újév küszöbén

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.