Hegyimaraton vagy teljesítménytúra első nagy kérdés amit az első hegyimaratonom legyaloglása után feltettem magamnak. A pontos választ ma sem tudom megadni. Mindenki az aminek tartja magát, A futó és a túrázó sokban hasonlít és sokban különbözik egymástól. Távolról nehéz megismerni melyik másik. Közelebbről megnézve sem sokkal egyszerűbb. Mikor a futó gyalogol és a túrázó szalad, bizonyos szakaszokon.
Ez volt az a verseny ahol megpróbáltak különbséget tenni, kétfele osztani azt a társaságot amely igazán egybetartozik. Szerencsére nem igazán sikerült, így mindenki jól érezte magát, függetlenül az éppen aktuális mozgási sebességétől.
Én magam sem tudok besorolni egyértelműen egyik osztályba sem. Az idei eredményeim alapján közép-felső kategoriás túrázó és alsó kategoriás futónak egyaránt megfelelnék. 2014 volt az az év amikor egyértelműen hegyifutóként teljesítettem minden versenyen. Most jobban érzem magam a túrázók között.
A Dobogókő és a budai hegyek erdei hasonlítanak a Kolozsvár Bükkhöz. Szép, változatos terep kiváló kilátás a csúcsokról, fennsíkokról. Kedvelt kirándulóhelyeken vezet át az útvonal, nagyrészt ösvényeken és erdei utakon, minimális aszfalt és lakott részekkel. Egy hosszú őszi nap a természetben, ezt jelentette számomra az idei Piros 85. Egyenletesen haladva, sikerült egy 15 óra 16 perces szintidőt teljesíteni és közben élvezni a táj szépségét a résztvevőkkel társalogni, egy jóleső fáradtsággal két napig tartó izomlázzal átélni ezt a futó eseményt.
Mindenkinek ajánlom akár rövidebb távon is.