Szeptember 9 péntek. Bringával indulok, az út elejét már megnéztük a tegnap, könnyebb lesz követni. Izgatottan várok erre a szakaszra, hisz Budapestet át kell szelni, Csobánkán várnak estére. Bőséges reggeli után megköszönjük a szíves vendéglátást, és a jó társaságot, elbúcsúzunk Icától és családjától. Az első célpont Kartal, Fenyőharaszton át. Ez egy szinte járhatatlan útszakaszt is magába foglal, pedig egy elegáns kastélyszálló is van rajta. Legalább forgalom nincs, a szakadt aszfalt helyett, inkább a poros de sima földutat választom, így rövidítek is valamennyit.
Kartalban nem sokat időzök, Aszód a következő állomás. A központjában a hatalmas Podmaniczky kastély, romos állapotban bezárva, szomorkodik, miközben az előtte levő teret teljesen átépítik szökőkúttal, szobrokkal, a modern városképnek megfelelően. Vajon a valamikor patinás épületre mikor kerül sor, vagy a történelem süllyesztője kell majd eltüntesse? Sok filózásra nincs idő, Gergő a forrásnál vár, szaladni akar Gödöllőig. Az erdőben jól követhető a Mária-út jel, reméli eljut Gödöllőig. Sajnos nem így történik, hív hogy eltévedt és visszatért a műútra menjek utána. Semmi gond, jól esett ez a reggeli kis futás is. Újra bringára pattanok és tekerek Máriabesnyőig. Bejárjuk a kegytemplomot körülvevő parkot, a holnapi búcsúra készülődnek, nagy sürgésforgás van.
Innen brigaut vezet a Grassalkovics kastélyig, szépen kitáblázva, kijelölve. Boldogan tekerek rajta, örülve, hogy végre igazi bringaúton haladhatok, a főváros közelségében sűrűbb a bringaút hálózat is. Megismerteti velem az egész Gödöllő várost, bevisz a központba is, ahol mozdulni sem tudok, végül csak a műút marad. Megfigyeltem, hogy a sportosan bringázók nem járnak a bringaúton, ők mindig a műutakon tekernek. Tudják ők, miért. Én is profinak tekintem magam, követem példájukat. Kifele tekerek immár Gödöllő városából, a hármas úton, elég sűrű forgalomban. Péntek délelőtt van, mindenki siet valahova. Én is sietek, igyekszem maximális sebességgel haladni. Versenyautó húz el mellettem, s mikor harmadszorra látom, akkor jövök rá, hogy edzőpályának használja ezt a szakaszt. Közel a Hungaroring, itt is lehet edzeni.
Kerepes következik az úton, ez már Pest elővárosának számít. Jól haladok, a forgalom sem zavar annyira mint gondoltam. Kistarcsa, majd Cinkota, Rákosszentmihály. Ennyi lett volna a mai napra az eredeti tervben. Csaba atya meghívása Csobánkára, módosított az eredeti útvonalon. Ezért kell átvágni most Pesten, az Árpád-hídon átkelni a Dunán. A HÉV vonalát követve eljutok az Örs vezér teréig, ami fontos csomópont. Több változat is kínálkozik a további útra. Egy szép bringaúton indulok a Nagy Lajos király útján, remélve, hogy ez az út kivisz a Hungária körútra. Sajnos elkanyarodik, de folytatom a Nagy Lajoson. Ennek a sugárútnak mintha csak egyik felét építették volna meg, a másikon gidres-gödrös részek, parkolók, sétálójárdák meg efélék vannak, ideális a bringások számára(vajon miért nincs mégis bringaút). Bosnyák tér és végül Podmaniczky utca, és következik a Hungária. Kis részletkérdés, hogy én csak a felüljárón ismerem az utat, az pedig az autópálya végső szakasza, négy sáv irányonként és itt mindenki száguldozik. Akárhogy variálom a lehetőségeket, nem találok jobb gyors megoldást, tehát mély lélegzettel maximális koncentrációval, Miatyánkkal, felhajtok a gyorsforgalmira. Átvágok a négy sávon, felfutok a megfelelő hídra, majd le a Hungáriára. Sem duda, se fékcsikorgás, semmi nem volt a közelemben, alig hiszem el. De van még a vasúti felüljáró a Vidámpark mellett, ott legalább nem kell sávot váltani. Lefele gurulok és az első lehetőségnél rá is térek a bringaútra, ami itt szépen ki van alakítva és elvisz az Árpád hídig. Ez volt a mai utam legvadabb része, szerencsésen túlvagyok rajta.
Az Árpád híd előtt nagy a tumultus, sem az úttesten, sem a járdán nem lehet haladni. Le vagyok nyugodva, nem sietek sehova, időben vagyok, inkább tolom a bringát és nézem a buszra várakozó vagy autóban türelmetlenkedő embereket. Néhány bringás futárt látok az autók közt cikázni, nekik fontos az idő. Nekem nem annyira, nem követem példájukat. Elérem a hídra felvezető utat, itt már nincsenek gyalogosok, néhány bringás meg futó, valószínűleg a szigetre tartanak. Hosszú az út a folyó felett, szép a kilátás, süt a nap, minden rendben. A szentendrei út elején vár rám Gergő, falok valamit feltöltöm a vizesüvegem, megbeszéljük a továbbiakat, pihenek egy keveset. Továbbra is bringaúton megyek Szentendre fele, az Aquincum-i romokat megkerülöm, ha már arra visz az út, de a lakótelepen elvesztem a bringautat. Valahol átmegy a HÉV mellé, de nem veszem észre hol. Hatalmas dugó van a Megyeri híd feljáratánál, itt megint a gyorsforgalmira térek, majd a Lupa-szigeti letérőnél befordulok Budakalász fele. Így elkerülöm Szentendrét, amit szép lett volna megnézni, de nem a péntek délutáni bolondériában. Gergőt hívom, hogy várjon meg valahol Pomáz előtt. Rendben, mondja ő már kiment Szentendréről, és Pomázra még nem ért be, ott meg is áll ahol épp van. Én már a HÉV mellett tekerek, itt gyérebb a forgalom, erre szoktam a Dobogókőn át Esztergomba menni. Már beérek Pomázra, Gergő sehol, tekerek tovább, de csak nem látom.
Lassan Pomázt is elhagyom és befordulok Csobánka fele, megállok a Cserkésztábor előtt, leülök egy nagy fa árnyékába. Hívom Gergőt, hogy megérkeztem Csobánkára, jöjjön hogy keressük meg a szállást. Pont előttem a hegyoldalban magaslik egy szép épület, eszembe sem jut, hogy az lehet a leendő szállásunk. Megérkezik Gergő elég idegesen, lázasan keresgélni kezd a Google térképen, majd elindul valamerre. Mire utolérem, újra keresésben van, nem találta meg a helyet. Tesz még egy kitérőt, de az sem hozza meg az eredményt, pedig a koordináták alapján ott vagyunk. Keresési módszert váltunk, én megállítom az első arra-járót és megkérdem merre találjuk meg az Élet Házát. Elmosolyodik az illető és azt mondja forduljak hátra, ott áll mögöttem. A bejárat arrébb van, elmondja hol kell megállni, csengetni majd felmenni. Most én indulok elöl, a jelzett helyen a nagykapu nyitva áll, egy meredek úton feltekerek egy kastélynak kinéző épület elé. Az adminisztrátortól Csaba atya iránt érdeklődöm. Még nem érkezett meg, de helyezzük csak magunkat kényelembe. Gergőt is idevezetem, mikor pakoljuk az autót kifele, akkor látom meg fentről azt a helyet, ahol először megpihentem, és néztem a szép épületet. Ma abban fogunk aludni. Itt véget is érhetne a kalandos utunk. Megállítom a Stravat, a mai napra 88,6 km-t mutat. https://www.strava.com/activities/706942367.
Kíváncsian összegzem a Csíksomlyótól idáig megtett utat. 998,8 km jön ki. Nincs ki az ezer, de jóval több az eltervezett 850 nél. Hát a holnapi napot még hozzá kell tenni. Gergő levest meg laskát főz, mártással meg mindennel, kiváló ebédet fogyasztunk a megérkezés örömére. Lassan érkezni kezdenek a holnapi zarándoklat résztvevői, hatkor szentmise lesz, beülök én is a kápolnába. Csaba testvér is megjelenik, ő celebrálja a misét, figyelem az arcokat, különleges emberek jelentek meg itt. Az este folyamán alkalmam lesz megismerni őket, magunkról is beszélni fogok. Tetszik a hely ahova becsöppentem, igaz amióta úton vagyunk minden nap másakkal találkoztunk, de ez a társaság mégis nagyon különbözik az eddigiektől.
Érdekes élettörténeteket hallok, meg izgalmas profilok tárulnak elém. Mondhatni a világ minden részéről jelen vagyunk. Kanadai evezős, hajós világjáró, felvidéki vállalkozó, pécsi zarándokvezető, a vakság fele haladó teljesítménytúrázó, aki ilyen állapotban végigjárta a Kék túrát. Ádámmal a hajópincérből vállalkozóvá lett zarándoktárssal a steineri szellemtudomány mélységeiről beszélgetünk, örülve a felismeréseknek a hasonló gondolkodásmódnak. Aki ideszervezte ezt a társaságot az valódi nagymester. Ismerkedek Csaba testvérrel, abból amit róla mondanak, nagyon sok minden helyére kerül, azon a képen amelyet egy idő óta készítek magamban. 1995 telén találkoztam vele először, mikor a Kárpátkoszorú Expedíció indulási pontjára utazva megszálltunk Déván, akkor az egyedüli Szent Ferenc Gyermekotthonban. Azóta figyelem a tevékenységét, igaz csak távolból, most közelről is megláthatom, és a társaságon keresztül megismerhetem, mint embert és mint egyházi vezetőt. Késő estébe nyúlik a beszélgetés. Reggel fél hatkor indulunk a Margitszigetre. Ideje pihenőre térni, hosszú utat tettem meg minden téren, fizikailag, lelkileg, szellemileg egyaránt.