Szeptember 7 szerda. Szokásos kelés, készülődés, reggeli tanácskozás az útvonalról, búcsú Józsitól. Bringán indulok Egerbe, ahol a tegnap már voltunk, majd a Szépasszonyvölgye fele irányulok. Kisebb tájékozódási feladatok a városban, gyorsforgalmi vagy kisebb utca dilémák, de végül csak kijutok és kapaszkodom felfele. Egerszalóki letérő, a víztározó tó mellett vár rám Gergő, csak épp egy percre állok meg, tekerek tovább Egerszólát fele. Át is hajtok a falun csak menet közben nézelődök, indulok Tarnaszentmária fele. A táv közepén tábla fogad, lezárt út,az autónak vissza kell fordulni.
Verpeléten adunk találkát egymásnak, tekerek tovább a lezárt úton. Jó gödrös, tönkrement a burkolat itt is egyszerűen oldották meg a felújítás problémáját. Bringázni jól lehet rajta, hamarosan begurulok Tarnaszentmáriára. Kis falucska, de szép kis régi temploma van egy dombocskán a falu közepén. Valószínűleg egyetlen műemlék a faluban, szépen rendben van tartva, informáló táblákkal körülvéve. A Sarlósboldogasszony szobra van a templom előtt, fotózok, nézelődök, majd elindulok Verpelét fele. Ez egy kissé kiesik az útvonalból kb. 3 km-t oda vissza meg kell tenni, de kíváncsi vagyok rá. A falu közepén egy műemlék kovácsműhely van, meg szeretném tekinteni, nagy rajongója vagyok a kovácsmesterségnek, szeretem a kovácsolt vasból készült tárgyakat, és a régi szerszámokat. Természetesen zárva van, belépünk a mellette lévő cukrászdába hátha majd valaki kinyitja. Elég hidegen utasít a hölgy, hogy keressük meg Kati nénit, itt lakik 2 házzal arrébb, majd ő végigvezet. Veszünk egy fagylaltot hátha Kati néni előkerül, de nincs szerencsénk. Talán jobban kellene megszervezni a térképen is meghirdetett látványosság látogathatóságát, a cukrászné is elcsavarhatta volna a kulcsot a zárban, amíg a látogatók a fagylaltját nyalogatják.
Innen Gergő akar szaladni Kisnánáig, én viszem az autót. A vár mellett parkolok le, meg is tekinteném kívülről de a cerberus nem enged közelébe csak fizetség árán, így inkább lemondok róla. Gergő érkezik én indulok, szintén bringán, szeretek gurulni- mászni a nem túl meredek dombokon. Közben Lacival beszélgetek telefonon, aki Gyöngyösön vár, tanácsokat ad az útvonalra vonatkozóan. Domoszlón csak átgurulok, Markázon letekintek a Mátrai hőerőműre, mint régi idők harcosára ami még ma is él, habár sok társa elesett a demokráciával folytatott harcban. Így van ez mindennel, a régi át kell adja a helyét az újnak, vagy új ruhát öltenie, hogy maga is újnak látsszon (pedig sok minden jól működne a régi formában is).
Abasár következik, utána Gyöngyös, több út közül választhatok. A direkt legrövidebb- az amin eddig jöttünk- de ez nem érdekel, a Mária-út a Sárhegyen vezet át, azt Laci nem tanácsolta, nem értettem mi okból. Marad a mátrafüredi változat. Az jó magasan van a Mátra oldalában, de kihívást érzek egy kis mászásra, akár a Kékesre is felkarikáznák, úgy buzog bennem az erő. Egyelőre Pálosvörösmarton keresztül igyekszem Mátrafüred fele. Szép a táj, erdő minden oldalon, a Sárhegy kopasz oldala látszik a közelben. Érdekesnek tűnik jó lett volna felfutni rá, de már mindegy. Gergő vár Mátrafüreden, megebédelünk, pihenünk, nézegetem a térképet, 9 km a főúton Mátraházáig nem nagyon vonz. Onnan még 4 a Kékesig az már érdekelne, de mégis lemondok róla. Szeretem a hegymászást, de nem a forgalmas aszfaltúton. Tudom, van turistaösvény is, de mivel nem ismerem a Mátrát annyira és térképem sincs, úgy ítélem hogy túl sok időbe telne ez a kirándulás. Inkább indulunk be Gyöngyösre. Jó bringaút visz a város széléig, sok bringással, sőt futókkal is találkozók, pihenőhelyek is vannak, élvezem az ereszkedést.
A városba érve aránylag hamar megtalálom a Ferences templomot ahol a mai szállásunk lesz. Erik atya szívélyesen fogad, tetszik neki a vállalkozásunk alapgondolata, támogatja a zarándoklatok szervezését. Elhelyezkedünk, lefürdünk átöltözünk és várjuk Lacit, hogy egy kis városnézést együtt tegyünk meg. Sántikálva jelenik meg bal bokája megdagadva. Meséli, hogy már néhány hónapja küzd ezzel a sérüléssel amit egy túrán szerzett, különböző terápiákat végeztek rajta de nem akar javulni. Ismerős- mondom és elmesélem a saját történetem, az én bal lábam sem az igazi, de bevállaltam ezt az utat és úgy érzem sokat javult napról napra. Körbejárjuk a város nevezetességeit, majd leülünk beszélgetni, vacsorázni. Sok témát átbeszélünk, legfőbb közöttük a Mária-út, ugyanolyan lelkes iránta mint én. Régebben foglakozik vele, talán az elsők között volt akik felvállalták, azelőtt is nagy túrázó és természetjáró volt. Gyerekei már nagyok, de most is együtt túráznak vele. Megegyezünk, hogy másnap velünk tart, én szaladni akarok. Látván a helyzetét, ő bringával fog jönni, így nem lesz megerőltető. Térképet is nyomtat majd, arra a szakaszra amit majd egyedül kell megtennem. Kitűnő ez a segítség, ilyen kellene minden helységbe ahol a Mária-út áthalad. Meg is beszéljük azt a modellt amit felépíteni szándékszunk Erdélyben, hogy valódi zarándokúttá nőhesse ki magát a Magyar El Camino.
Sötét van mire elválunk, indulunk pihenni. A mai táv 63,3 km volt, könnyen teljesítettük, belefért volna a Kékes tető is, ha fel lettünk volna tájékozódás szempontjából készülve rá. https://www.strava.com/activities/704914427. Meg is fogalmaztuk a gondolatot, hogy jó lenne minden gyalog vagy bringával járható utat feltenni egy mindenki által elérhető térképre, hogy mindenki használhassa őket. Az Outdoor Maps mobilaplikáció megfelelő erre, használjuk is, el kellene készíteni a hiányzó térképeket, frissíteni a meglevőket.