Szeptember 6 kedd. Miskolc ködös esős hangulattal jelentkezik amint lenézek rá az Avas oldaláról. Beöltözve minél vízhatlanabb ruházatba, pattanok a bringára 8 órakor. Kis forgalmú utcákon igyekszem Diósgyőr fele. Nem könnyű megtalálni a bringautat, de sikerül rajta maradni majdnem a várig. Közben elbeszélgetek egy bringázó anyukával aki a gyerekét viszi óvodába, láthatóan örül a társalgásnak. Miskolc kertvárosában járok, elegáns házak és szőlőskertek között. Remélem, hogy ilyen mellékúton jutok el Felsőhámorig, de sajnos nem jön össze a forgalmas főúton is kell jócskán tekernem.
Szűkül a völgy, megjelennek a sziklák, egy kis padokkal asztalokkal ellátott útszéli pihenőhelyen állok meg. Közelben népes csoport készülődik a sziklák alatt, mászófelszerelést öltenek magukra. Mászóútak és kötélkert van a közelben, meg is kívánom a sziklát szívesen csatlakoznék hozzájuk. Gergő Lillafüreden vár, lassan gurulok a falun keresztül(a műút elkerüli), nézem a házakat keresem a Waldorf iskolát amelyben jártam huszonvalahány évvel ezelőtt. Meg is találom, benézek csak egy osztályban látok mozgást, vajon mi lehet velük, lehet az ő diákjait láttam a sziklák alatt? Továbbhaladok a faluvégén a turistaösvényen, fölöttem megjelenik a Füredi kastélyszálló, az Anna barlang bejárata mellett, megyek el, inkább csak tolom a bringát néhány fotót is készítek. Borus ködös az idő, de már nem esik. Felérek a tó partjára Gergő itt nézelődik, csodálja a tájat. Ez a bükki erdő fog a mai napon elkísérni. Tekerek tovább az úton mérsékelt a forgalom, egy helyen autók állnak sorba. Egy fa fekszik az úton keresztül, nemrég dőlhetett oda. Mindenki telefonálgat- kérdem ne segítsek-e elhúzni nem tűnik túl nehéznek, elég sokan vagyunk. Nem jelentkezik senki, én átemelem a bringám a fatörzsön és indulok tovább. Így könnyű kommentálnak néhányan, akik lusták voltak megragadni a fát. Szép, valódi bükkerdőben haladok mintha Kolozsvár környékén járnék, bükkös a mi Bükkünk is, ha sikerül megvédeni a kivágástól, ilyen hatalmas fák közt futhatunk bringázhatunk unokáinkkal együtt.
Hollóstetőre érek itt váltunk, Gergő fog futni, én autózok a Répáshutai letérőig. Kevésnek tűnik a táv még menni akar egy darabot, ki akarunk a Tar Kőre menni, továbbmegyek az autóval. A levegő egyre nedvesebb lesz, alig lehet lélegezni, látni persze semmit, Gergő bringára pattan és begurul Felsőtárkányba. Itt fogunk ebédelni, szép kis telepet találunk a tó partján, a közelben van az erdei iskola azt is szeretném megnézni: Eger közel van már, nem kell sietni, ebéd után sétálunk a tanösvényeken, körbejárjuk a falut, megnézzük az erdei iskola szabadtéri részét, ahol kőzetek vannak kiállítva magyarázatokkal a fák növények mellett szintén magyarázó táblák vannak. Tetszik a hangulata múzeum is van, most épp zárva. Másnap tudom majd meg, hogy Erőss Zsoltnak is van itt egy kopjafája, mászótársa akivel eltűnt a Kancsendzongán itt kezdte a túrázást, hegymászást, innen indult a magashegyek fele, egri lévén az volt a legközelebbi hegy számára.
Akkor mindezt nem tudtam de valahogy éreztem a vonzást, arra hogy itt több időt kell eltöltenem. Ezen az úton felerősödtek azok a felismerések, hogy nekem itt valami dolgom van, és azonnal reagáltam is minden ilyen intuitív jelzésre. Így jutottam olyan helyekre amelyek nem voltak betervezve, esetleg nem is tudtam róluk. A felülről való vezetés rég nyilvánvaló volt számomra, most mégis csodaként élem meg hova tud elvinni, ha követem a sugallatot. A falukerülésben meglátok egy szép bringautat és eldöntöm, hogy ezen fogok Egerbe beszaladni. Gergő visszamegy az autóért én meg indulok az erdőben követve a töredezett aszfaltsávot. Sétálókkal és bringázókkal találkozok, úgy látszik sokan kedvelik ezt az utat, néhány tájékozódási feladat megoldása után(táblák hiánya az útkereszteződésekben) beérek Felnémetbe. Továbbhaladok a bringaúton egész a bevásárló központig ahol az láthatóan véget ér. Van benne logika, hogy parkolóból induljanak a kirándulni vágyók, habár jobb lenne ha a bringautak rendszert alkotnának,nagyobb biztonsággal közlekedhetnénk rajtuk települések között. Európában ez már erősen fejlődik, Magyarországon is vannak bringautak, Erdélyben alig néhány, a tendencia egyértelmű.
Innen hívom fel Józsit, aki a mai házigazdánk lesz. Reggel már beszéltem vele, örül hogy megérkeztünk, hagyja a munkáját és jön értünk. Meg is jelenik egy ősz bajuszos jókedvű kis emberke, sokat mesél, érdekes történetei vannak. Örülök, hogy jó társaságra, jó helyre találunk itt is. Felnémeten lakik, autóval gurulunk odáig. Mosdás, átöltözés és vár is a finom ebéd, ami kedves felesége tálal elénk. Korán van még, épp jó alkalom Eger várának a megostromlására, Józsi helyesli a szándékot és velünk tart vezetőként. Csodálatos sétát teszünk Eger belvárosában, megnézünk minden fontos helyet, sok hasznos információt kapunk vezetőnktől, aki faragómester. Érkezéskor büszkén mutatta a műhelyét, ahol élete első kopjafáját faragja. Eddig domborműveket, szobrokat, kereszteket faragott, most kapta első megrendelését kopjafára, ami teljesen más műfaj, a munkapadján levő darab több-száz kilót nyom, mozgatása is külön tudományt igényel. A nap lefele tart, mire Egerből visszaérünk finom vacsora vár és mellé házi bor. Sokáig beszélgetünk, mesél a zarándoklatairól amelyeken résztvett, az Erdélyben tett utazásairól, közös ismerősöket találunk, nagyon megkedveljük.
Jó hangulatban ér véget a tizenkettedik nap, 63,8 kilométer megtétele után. https://www.strava.com/activities/702586294. Minden érkezéskor felteszem az aznapi útvonalat, rögtön az érkezéskor. A plusz kirándulásokat már nem regisztrálom azok általában még kitesznek napi jópár km-t.