Vasárnap szeptember 4. Hétkor kelünk mint szoktunk de ez lazsálást jelent, mert tegnap ilyenkor már 8 óra volt(egy óra különbség a határ 2 oldalán). Meglesem a reggelit, ami 8 után lesz- nem érdekel senkit, ki fogjuk hagyni majd az úton eszünk valamit. Keresem kinél lehet fizetni, hogy indulhassunk. Lázas keresgélés indul, mi közben készülődünk, mire az atya megjelenik üdvözöl minket és bekísér az irodára. Mintha szállodában lennénk, nem hasonlít az eddigi szállásainkra. Túl a formaságokon, kimegyünk a templom elé a bannerrel, minden reggel ezzel a fotóval indultunk.
Három bringás startol, Gergő autózik, bevásárol, valahol majd Nyíregyháza előtt találkozunk. Pócspetri központjában a Mária-út jelzést követve egy jó minőségű mezei úton tekerünk tovább erdőszélen legelők szélén. Kimondottan élvezetes táj az országút helyett. Újszőllős helység határába érünk közelünkben már az autópálya, a földút feléje vezet. Jelet nem látunk arra-fele az autópályán való átkelés híd hiányában kétséges tehát bemegyünk a faluba, hátha arra megtaláljuk a Mária-utat. Az intuícióm az autópálya fele vinne, ha egyedül lennék biztos azt az irányt választanám. Pista hosszasan tanulmányozza a Google térképét a telefonján és teljes biztonsággal kijelenti hogy nem az a helyes út, menjünk be a faluba. Addig tekerünk a faluban majd tovább amíg visszaérünk a főútra, innen már könnyű a választás.
Kálósemjén-Nagykáló útvonalon tekerünk, élvezzük az utat, gyűlnek a kilométerek, különösebben nem is állunk meg sehol. Nagyszállás falu határában bringaútra találunk, és követjük bármerre is vinne. Hát az valóban bejáratja velünk a falu jó részét, de az iránya nem tetszik, végül csak rátérünk az országútra, amin ha kellemetlen is az autók miatt, de haladni lehet. Itt a bringautat nem közlekedésre találták ki. Nyíregyháza előtt vár Gergő egy árnyékos útszéli tisztáson. Éhesek vagyunk rendesen, eszünk iszunk beszélgetünk mintha egyéb dolgunk nem is volna.
Nyíregyháza elég nagy város, el lehetne kerülni de meg akarjuk nézni, tehát elindulunk a belváros fele. Nem jártam még a belvárosban, gyönyörű épületek, terek, parkok fogadnak, az emberek vasárnap délben sétálnak, teraszokon üldögélnek. Mi is megállunk egy fagylaltra, közben belemerülünk a város hangulatába. Hangos csoport közeledik valamilyen idegen nyelven beszélnek, amit nem értek és tört angolsággal megszólítanak. Örömmel válaszolok de az az információ ami tőlem kérnek nincs tulajdonomban. Arról érdeklődnek ugyanis, hogyan lehet séta-repülőzni a város felett. Érdekes téma- mi is megfigyeltünk már mindenféle repülőalkalmatosságot a fejünk fölött keringeni. Elintézhetném egy vállvonással, hogy én is majdnem olyan messziről jöttem mint ők és fogalmam sincs, de más ötletem támad hirtelen. Megkérem várjanak egy pillanatot míg megszerzem az információt. Az első embert megkérem mondja már el nekem mi van azzal a sok repülővel. Repülős nap van, bárki megnézheti a várost a magasból. Megkérem mondaná el mindezt azoknak is, akik engem megkérdeztek. Szívesen megtenné, de nem tud angolul. Tolmácsolok oda vissza, kiderül hogy nekünk is útba-esik, jól jön az útleírás amit kapok. A legjobb ajánlat a csoport számára hogy üljenek egy taxiba, nem kerül sokkal többe a busznál. Az idegenek tiltakoznak ellene (valamikor rossz tapasztalatokat szerezhettek a magyar taxisokkal), inkább gyalog mennek. Fel vannak szerelkezve várostérképpel, megmutatom rajta hova kell eljussanak és milyen útvonalat javasol a helyi lakos. El is indulnak, mi még ottmaradunk beszélgetni az emberrel, aki kíváncsi lett ránk, mit is keresünk mi ilyen sportos szerelésben a városközpontban. Elmondok néhány dolgot arról hogy mi is az utunk célja, merre jártunk eddig, őszinte csodálatot kapunk, megnézi a zászlót is, mi meg sok szépet hallunk Nyíregyházáról, olyan valakitől aki benne él.
Ideje tovább indulni, kifele a városból, Tokaj irányába tartunk. Mintha mindenki arra menne vagy onnan jönne, akkora a forgalom rendőrök is irányítják az autókat mi igyekszünk a járdán vagy a helyenként létező bringaúton(ami helyenként ugyanaz) maradni. Előtűnik hamarosan a sportreptér, oda özönlik a tömeg, parkoló autóktól alig lehet mozdulni. A repülőzést kihagyjuk, kezd a tömegből is elegem lenni, kezdek gyorsabban pedálozni, hogy Gergővel találkozhassak. Vár is az útszélen, elege volt az autóban ülésből, innen ő akar bringázni a fiúkkal. Rendben, szívesen váltok, a következő megálló már Rakamaz, a mai végállomásunk. El is indulok megkeresni a Katolikus plébániát. A jelzett helyen egy hatvanas években modernnek nevezett templomtornyot látok a házak fölé magaslani. Megtalálom a parókiát is de sehol senki nem látható. Végül telefonon sikerül a János atyát a plébánost előcsalni aki tudja hogy érkezünk, és örömmel üdvözöl. Ebéddel is kínál, de kérem hogy várjunk vele míg a többiek is megérkeznek. Ez így természetesnek tűnik, lefürdök átöltözök.
Közben Tamás érkezik, a nagyobbik fiam Yanával a feleségével akik ezelőtt három évvel is részt-vettek a túra egy részén. Közben Gergő hív, hogy ők már a Tisza-parton vannak, menjünk utánuk. Itt jön létre a családi találkozó, Tamás épp Németországba tart, Yana Makedoniába, mi meg most értünk ide. Pista sietne haza, ma este még elintézni való dolgai vannak, vissza kell vigyem őket Tasnádra, onnan autóznak Kolozsvárra. Zolival nem lehet bírni, ő sem bír magával olyan boldog, hogy eljutott a Tisza partjára, hogy mindenáron fürödni akar. El is tűnnek ketten Pistával, mi elvagyunk a családi találkozóval nem osztjuk a lelkesedését. Közben Tamáséknak indulni kell, visszamegyünk Rakamazra, mennek a maguk útjára én várom a fiúkat. Meg is érkeznek, már nem siet Pista sem(valószínűleg hiába is tenné Zolit nem tudja ösztökélni), átöltöznek, megfürödnek, felkötjük a bringákat az autóra, majd leülünk ebédelni. Igazi vasárnapi menü húslevessel, krumplipürével, fánkkal, alig bírunk az asztaltól felállni. Ezzel vége is a mai napnak, inkább csak Gergő számára. 73,7 km-t bringáztunk a mai napon, a Tisza-partig. https://www.strava.com/activities/700215376. Az Olt partjáról indultuk, és a Dunáig kell mennünk, van még egy kis út odáig. Nem esik jól visszafele autózni, valahogy visszapörögnek az események, én előre akarok menni. Késő estére kerülök a szállásra, le is fekszek aludni, miután egy fél dinnyét (ami a parókia kertjében termett) elfogyasztok.