Hétfő, augusztus 29. Szokásos reggeli rutin Jobbágyfalván, bringán indulok Vásárhely felé az országúton, Gergő hazaviszi Jánost Szovátára. A sérülése nem vészes, de lehetetlenné teszi a folytatást. Szomorúan búcsúzik, nagyon megtetszett neki a kaland, sajnálja, hogy lemarad róla. A mai nap hosszúnak ígérkezik, Gergővel Vásárhelyen túl, Remetén találkozunk majd.

Vidáman gurul a bringa a reggeli hűvösben Nyárádszereda fele. Ezt az utat választottam, mert Marosszentgyörgy fele elég nehezen követhetőnek látom, sok gondunk volt ezelőtt három évvel is, habár azóta újrajelezték, de nem bízom benne. Futva kellene megtenni, de ha sokat kések, nehezen fogok Nagysármásig érni. Jó döntésnek bizonyul az aszfalton gurulni. Persze jó kis emelkedők vannak, de jól lehet haladni a kis falvak között, a forgalom sem veszélyes, habár érzik a nagyváros közelsége. Jedd már egészen városnak tűnik, lassan beérek Marosvásárhely területére.

Bringaúton gurulok a városba befele, persze helyenként eltűnik, de jó tudni, hogy mégis van. A legrövidebb utat választom a városon át, nem akarok a természetből nagyon kiszakadni. Zaj és nyüzsgés az utcákon, türelmetlen autósok, nem igazán értem, mi is történik itt, zavar ez a környezet, igyekszem el innen. Elérem a Maros hídját, elindulok a Mezőség fele. Remete főutcája hamar véget ér, a Marosvásárhely táblánál vár az autó, és a poros földút, ami továbbvisz a mai napon.

Remete mint falu nem is létezik már, elnyelte a nagyváros. A táj is változik, dimbes-dombos legelők, szépen megművelt földterületek következnek, komolyan veszik errefelé a mezőgazdaságot. A térkép szerinti utak követhetőek, jó sok zúzott követ szórtak rájuk, a bringa gumija nem szereti. Haladni azért jól lehet, jelek is találhatóak, az útkereszteződésekben is. Azért nem mindenhol, kérdezősködésre rászorulok, de az kell is, a hely hangulatába bele kell kóstolni. Az emberek tisztelettel, de furcsán néznek rám, a keresztre, nem nagyon mernek rákérdezni, de szívélyesen útbaigazítanak, magyaráznak, tanácsot adnak.

Mezőmadaras az első komolyabb falu, igazi mezőségi nagyközség. Szénáságy a kisebb faluja, de önálló iskolája, óvodája van. A hegyen keresztül Pagocsa felé tartok, traktorok által járt, jól ledöngölt földutakon. Ahol lehet, kérdezősködök, egy útkereszteződésben a kocsmában népes társaság sörözik. Délben elég furcsának tűnik számomra, vidáman mondják az útirányt, érdeklődnek az utamról. Vakáción lévő társaságnak tűnnek.

A földeken kint hatalmas gépek dolgoznak, egyre kevesebb ember kell a mezőgazdaságba. Igaz, a nagyipari mezőgazdaságnak lefele tart az életvonala, de úgy néz ki, itt jól megélnek belőle. Mezőpagocsa szép nagy mezőségi község, iskolával, kultúrotthonnal, boltokkal, kocsmákkal. Embereket alig látni az utcákon, azok is sietnek valahova. Munkahangulat van, ez természetes is augusztus végén. Aratni, szántani kell, amíg száraz az idő, az esők beálltával a sár mindent lelassít majd.

Gergő szaladni akar, innen én viszem az autót. Ugyanabban a boltban vásárolok, mint a múltkori utunkon, jó áru, jó választék, kedves kiszolgálás, a gyümölcsöt meg is mossa a hölgy számomra. Üzdiszentpéterig jó ösvény vezet át a dombon, de látszik rajta, hogy manapság már nem nagyon használja senki a falvak közti közlekedésre, pedig jó nagyot kell autóval kerülni. Ezért lenne a turizmus hasznos, érdekes az itteniek számára is, fennmaradnának ezek a régi ösvények, amelyek valamikor egyetlen kapcsolatot jelentették a helységek között.

Szentpétertől ismét én következem, továbbra is bringán. Tusin falu poros, jellegtelen, pedig Nagysármás egész közel van hozzá. Jó nagy dombot kell átmászni, kukorica, napraforgó táblák között, erdőszéleken. Végre megjelenik a hegytetőn túl Sármás, a valamikori mezőváros, a mezőségi gázkitermelés központja. Azok az idők rég elmúltak, most halódik, elvesztődik a pusztaságban. A parkoló buszokról látni, hova járnak az itt lakók dolgozni, a helyi gazdaságok nem tudják eltartani az itt élőket, aki teheti menekül innen. „Eladó ház”-tábla nagyon sok helyen. A református parókián szállunk meg, szép új épületben, ami a szórványmagyarság számára a kulturális fennmaradást szolgálja. Óvoda iskola működik benne, most persze üres, vakáció van. 78,2 km-t regisztráltam a mai napra, pihenünk, eszünk, iszunk, még sétálunk is egyet sötétedésig. https://www.strava.com/activities/693174745

[Best_Wordpress_Gallery id=”7″ gal_title=”4″]

Negyedik nap – át a Mezőségen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.